Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kossuth Kalendárium (Tóth László)

ARRABONA 40. 2002. RECENZIÓK és a legfiatalabb Kossuth-nővér, Zsuzsanna feleségül ment Teréz öccséhez, Meszlényi Rudolfhoz, aki jogi végzettségű, kisdémi gazdálkodó földbirtokos volt. A családfának érdekes része a Kossuth gyermekeiről szóló tétel: Ferenc mérnöki végzettséget szerzett még Párizsban, hazajőve politikus lett egészen 1914-ben bekövetkezett haláláig. Vilma lánya fiatalon halt meg, mindössze 19 évet élt, az emigrációban hunyt el 1862-ben. Lajos Tódor is mérnöki diplomát szerzett, soha nem voltak politikusi ambíciói és 74 éves korában hunyt el Olaszországban. Szelídülni látszik a korábban oly éles és kemény Kossuth-Görgey vita: ma már az utód generációk - úgy tűnik - a szembeállítás helyett a párbeszédre és együttműködésre épülő békés hangnemet választják. A két személyre vonatkozó történeti kutatás pedig tárgyilagos módon az igazságot és a valóság feltárását alkalmazza. A békés szellemre bizonyíték a közös díj (Széchenyi-Kossuth-Görgey) és a Görgey-Kör rendezvényeit abszorbeálják a kossuthi bicentenáriumi programba, a gyakorlatban tehát széleskörűen együttműködnek. Görgey Tibor idős könyvvizsgálóval készült interjúból kiderült, hogy a honvédtábornok 99 éves korában hunyt el Budapesten, az Apáczai Csere János utcai villában, nem pedig Visegrádon (mint ahogy a lexikonok írják), ahová költözött a klagenfurti internálás után. A Kossuth Kalendárium toleráns szellemének megfelelően szól a Görgey-kultusz változásairól. 64 évvel ezelőtt állították fel a budai vár Fehérvári rondelláján Görgey Artúr tábornok lovas szobrát, melyet ifj. Vastagh György készített 1935-ben. A

II. világháború alatt, a főváros ostromakor a szobrot bombatalálat érte és ledőlt talpazatáról, ám a helyreállítás helyett beolvasztották - több értékes szoborral együtt - a Sztálin-szoborba. Megmaradt azonban a szobor előtanulmány kisplasztikája és több eredeti fénykép segítségével Marton László szobrászművész újra alkotta 1998ban a Görgey-szobrot, mely azóta ott magasodik a budai várfokon. Budapest fővárosnak hagyományosan jó és szívélyes kapcsolata volt a „turini remetével", az agg Kossuth Lajossal. Kilencvenedik születésnapján (1892.) utcát akarta róla elnevezni, ám a hivatalos politika megakadályozta azt, csak a díszpolgári cím adományozását tudták keresztül vinni. Az idősödő Kossuth gyakran mondogatta, hogy „Én már meghaltam 1867ben!" Ez a megállapítás természetesen politikailag értendő, a biológiai létezés mégiscsak véges: 1894 márciusában aggasztó hírek érkeztek Turinból, Kossuth egészségi állapotáról. Az odasereglő rengeteg magyar újságírót a turini Via dei Mille-i palotában Eötvös Károly, a függetlenségi párt elnöke (aki itt irodát rendezett be) tájékoztatta március 20-án este tíz óra ötvenöt perckor Kossuth haláláról. A „magyarok Mózese" örökre eltávozott a földi létből. 488