Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezései jegyzőkönyvének regesztái I. 1600–1605-ig (Horváth József)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK szerepet játszó győri polgár itteni pályájának kezdetét pontosíthatjuk, sőt némelyikük esetében még származási helyükről is ismereteket nyerhetünk. De említhetünk néhány kiemelkedő egyedi értékkel bíró bejegyzést is: feltétlenül annak minősíthető pl. Csiszár György házának 1602 decemberében felvett becsüje (215. sz.), vagy Győr város 1602 májusában kelt szabályrendelete az iratkiadások díjáról (147. sz.). Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy a benne található egyedi értékek mellett, azokon túl komoly történeti forrásértékkel bír Dominkovits Péter kötetének egésze is. Főként azért állíthatom bizonyosan ezt, mert a 17. század első éveiből a városi jegyzőkönyvekéhez mérhető fontosságú történeti forrással Győr esetében nem rendelkezünk! Ezen időszakban egyházi anyakönyveket még nem vezettek a városban, összeírás sem maradt fenn - így nagyobb mennyiségű névanyagot csupán a városi protocollumok őriztek meg számunkra. Hogy mennyi név maradt fenn e jegyzőkönyvi bejegyzésekben, azt jól mutatja a most megjelent regesztakötet személynévmutatója, mely 14 oldalon keresztül sorolja fel két hasábba tördelve - a forrásokban előforduló, azokból a tartalmi kivonatokba átvett személyneveket, zárójelben utalva azok névváltozataira is. Ez a hatalmas névanyag a korabeli városi lakosság jelentős hányadát hozza emberközelbe - és őrzi meg emléküket a teljes feledéstől. A személynévmutató mellett - kötetének használatát segítendő - két további mutatót is összeállított a szerző: a helynévmutató a győri polgárok városon kívüli kapcsolatainak szerteágazó voltát érzékelteti, míg a tárgymutató a bejegyzések tartalmának sokféleségét tükrözi. Mindhárom mutatót az igényesség, a pontosság jellemzi; a szerző nem csupán az egyes adatok visszakereshetőségét igyekszik e mutatókkal könnyebbé tenni, de az összefüggések feltárásában is segíteni szeretné a kötet használóit. Ez utóbbit szolgálják pl. a „lásd még" típusú utalások; szükségességüket pedig a szövegek összefonódásai is alátámasztják, hiszen az egyes bejegyzések nem ritkán folytatásai (vagy éppen előzményei) egy másiknak. Az igényesség nemcsak a mutatókra, de a kötet egészére, így az egyes regeszták elkészítésének módjára is végig jellemzőnek mondható. A regeszták a „műfaj" jellegéből adódóan tömörek, de minden lényeges információt tartalmaznak; így természetesen a bejegyzésekben előforduló összes nevet is, mégpedig zárójelben közölve a vezeték- illetve a helynevek eltérő névváltozatait. A bejegyzések tartalmának többnyire összefoglalását adja a szerző, a fontosabb - általa valamely tudományág szempontjából különösen érdekesnek tartott - részleteket azonban szó szerint (esetleg utána zárójelben betű szerint is) közli. Néhány különlegesen értékesnek tartott forrást viszont - így a fentebb már említett házbecsűt 477