Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK vével evangélikus oldalról Lethenyei István csepregi prédikátor szállt vitába, aki korábban az úrvacsora kérdésében Pathay István és Kanizsai Pálfi János ellenfele volt (vö.: BUCSAY 1985. 134. o.). A Csepregen 1633ban kinyomtatott vitairat a lutheránus és a kálvinista tanok meghamisításával vádolja Samarjait, pontra pontra kimutatni igyekezvén a két felekezet teológiájának eltéréseit (LETHENYEI 1633). Teszi mindezt meglehetősen ingerült hangon; ahogy az egyik korai református egyháztörténeti munka megfogalmazza: „... a nem olly szelid lélektől vezéreltetett Lethenyei egy mérges könyvet írt, mellyben a mit tsak elkövethetett a Reformata Valláson mind azt azon el-követte" (TÓTH 1808. 91. o.). A békülékeny természetű Samarjai elképzelései így nem sikerülhettek: „egyeztető törekvései Lethenyeinek megrögzött makacssága folytán hajótörést szenvedtek" (FARKAS 1887. 371. o.). A kudarc okait keresve érdemes Uray Piroska véleményén elgondolkodnunk: „Egyetlen hiba csúszott be Samarjai számításaiba: nem az első, lutheri fogalmazású Ágostai Hitvallást követi, hanem a másodikat, az úgynevezett Variata Confessiót, amelyet Melanchton már a kálvini tanokhoz közelítve fogalmazott meg. Ezt a változatot pedig éppen a melanchtonisták ellenében íratott Formula Concordiae-hez szító lutheránusok, akikkel Samarjaiék vitáztak, nem fogadhatták el." (URAY 1987.202. o.) Minden sikertelensége ellenére azt mondhatjuk: a „Magyar harmónia" jelentős, fontos munka. „Ha a magyarországi iréniznusra gondolunk, mindenkinek Samarjai János Magyar Harmóniája jut először az eszébe, utána pedig Pareus tanítványainak elszórt és elszigeteltnek tartott próbálkozásai" - állapította meg Uray Piroska (URAY 1987. 187. o.), aki kutatásai során több olyan szerzőt is „felfedezett", aki időben megelőzte Samarjait, és az egyesítő törekvések már kimutathatók munkásságában. Heltai János Pécselyi Király Imre munkáiban talált - korábban fel nem fedezett - irénikus vonásokat (HELTAI 1987); Kathona Géza pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a gondolatok, melyekkel Samarjai 1628ban megjelent munkájában érvel, csírájában már Skaricza Máténál is megtalálhatók (KATHONA 1974. 87. o.). Bizonyos tehát, hogy Samarjai nem volt az első képviselője hazánkban az irénikus törekvéseknek; az viszont aligha vitatható, hogy az első teljes, minden kérdésre kiterjedő rendszerét ő alkotta meg magyar nyelven - még ha „sok buzgalommal, jóhiszemű naivitással" dolgozott is, ahogy egyik lexikonunk állítja róla (vö.: MIL III. köt. 26. o.). Samarjai szertartáskönyvéről. Samarjai Máté János másik fontos munkája 1636-ban Lőcsén látott napvilágot és „Az helvetiai valláson levő ecclesiaknak egyházi ceremoniajokrol es rend tartásokról való könyvetske" címet viseli (RMNY 3. köt. 1654. tétel, 50-51. o.). A címlapon olvasható 451