Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK munkáira és azok „irénikus" eszméire támaszkodva. Sorra veszi az egyes tantételeket, mégpedig úgy, hogy - Márkus Mihály megfogalmazását idézve - „van benne annyi udvariasság, hogy az Ágostai Hitvallást (annak variata alakját) veszi sorra-rendre, s a II. Helvét Hitvallást szedi széjjel, egyes fejezeteit igazítja a megfelelő, vagy hozzá hasonló mellé". Munkájának első része, mely „A hitnek fő ágazatai, melyek ilyen renddel vannak az Augustana Confessioban" címet viseli, 21 alfejezetet tartalmaz: ezekben szól - több más mellett - az egyházi szolgálatról, a hitnek gyümölcséről, az anyaszentegyházról, a keresztségről, az Úr vacsorájáról, a gyónásról, az egyházi rendtartásokról, az utolsó ítéletről, a szabad akaratról, valamint a szentek tiszteletéről is, megjegyezve, hogy „Mindezekben az Augustana Confessioval teljességgel egyez a Helvetiai Confessio"; majd „A pápisták levő gonosz szokásoknak megváltoztatásokról írott artikulusok az Augustana Confessioban" cím alatt 7 témakört tárgyal; végül „A Helvetiai Confessionak hátramaradott részei, melyekhez hasonló artikulusok nincsenek az Augustana Confessioban" cím alatt sorolja fel azon tételeket, melyeket nem tudott mivel párhuzamba állítani. Míg a „Doctor Pareusnak Ireneicum nevű könyvének huszonnyolcadik részéből vettetett tizennyolc rágalmazásokra való feleletei" címet viselő második részben Samarjai az evangélikusok által felhozott 18 vádra 18 fejezetben ad választ, majd felsorolja a békéltető okokat, s ennek kapcsán két korábbi megegyezés szövegét is közli, 1529-ből ill. 1537-ből. Samarjai megállapítása szerint „csak egyetlen pont van, amelyben nem egyezik a lutheránusok és a kálvinisták nézete: az Úrvacsoráról szóló passzusban". A hit alapjait képező tanokban nem talál semmi ellenkezést a két felekezet tanítása között, ezért azt javasolja, hogy „mindkét felekezet fogadja el kölcsönösen egymás konfesszióját" (URAY1987.202. o.). Samarjai törekvéseinek sikere érdekében engedményekre is hajlandó volt: „a békés együttélés kedvéért a lutheri istentisztelet egyes elemeit - így az egyszerű oltárt és az ostyát - továbbra is megtartotta" (BUCSAY1985.132. o.). A „Magyar harmónia" a kortársak között nem aratott sikert. A lutheránus és a kálvinista felekezetek egyesítésére - mint azt Samarjai pályáját követve már láthattuk - az 1610-es évektől több kísérlet történt: tanácskozásokat tartottak - pl. 1615-ben Újlakon -, irénikus szellemű írások láttak napvilágot (vö. URAY 1987), de eredménytelenül. Aligha véletlen, hogy a közeledést a nyugat-magyarországi reformátusok szorgalmazták elsősorban, akiknek nem voltak hatalmas világi patrónusaik. A közeledési kísérleteket azonban a lutheránusok „minden esetben ingerült hangú vitairatokkal utasították el" (KLANICZAY 1964. 64. o.). Samarjai köny450