Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK Pál munkájának tartják, aki - mint fentebb már szóba került - az 1619-ben tartott sóki zsinaton kapott megbízást arra, hogy a korábbi zsinatok határozataiból, valamint Bartholomé Carranza toledói érsek híres kánongyűjteményéből állítson össze egy kézikönyvet az egyházkerület számára (vö.: RMNY 2. köt. 399. o.). Az öt fejezetben összesen 142 kánont tartalmazó összeállítás, mely magyar fordításban is olvasható (THURY 1998. I. köt. 433-486. o.), a 19. századig érvényben volt, és nagy hatást gyakorolt a református vallásgyakorlat alakulására. Alapos, forrásaira és hazai előzményeire is tekintettel levő elemzését Kathona Géza elvégezte (KATHONA 1980. 232-235. o.); itt és most csupán a szerzőnek egy, a korábbi tanulmányában „elejtett", témánk szempontjából izgalmas megjegyzésére utalok: a kánongyűjteményben érvényesül Samarjai szellemisége is, „ezért Samarjait a kánon-corpus alkotásánál Czeglédi Pál mellett társszerzőnek kell tekinteni" (KATHONA 1939. 15. o.). Hogy Samarjai halászi lelkészként és újonnan megválasztott püspökként menynyire tudott résztvenni ebben a nagy munkában, nem tudjuk; az viszont tény, hogy kettőjük kapcsolata ekkortájt immár évtizedes múltra tekinthetett vissza, hiszen Czeglédi Nagyszombatban Samarjai tanítványa volt, és - mint fentebb már láthattuk - később is megmaradt kapcsolatuk (emellett persze a közös heidelbergi hatásokat sem zárhatjuk ki). Samarjai püspöki adminisztrációs tevékenységéről alig tudunk valamit: ennek egyetlen fennmaradt dokumentuma az a levél, melyet 1625. július 29-én írt Halásziból a Csallóközben lévő thuriszakállasi eklézsiához; ebben „az anyaegyház körül csoportosult sok filia viszályát igyekszik nyugvópontra hozni" (közli: THURY 1998. I. köt. 487-488. o.). Hasonló tartalmú levelet valószínűleg sokat írhatott; ezek azonban elveszhettek a történelem viharaiban. Ahogy Kathona Géza költőien megfogalmazta: „A felsődunamelléki egyházkerület élén majd 30 évig kifejtett kormányzati működését oly sűrűn betakarták az ellenreformáció által előidézett romok, hogy életének utolsó 20 esztendeje teljesen feledésbe ment." (KATHONA 1939. 15. o.) Pedig feltehetően tekintélyes levelezést kellett folytatnia, már csak az egyházkerület méretei miatt is, hiszen az - amint arra a „komjáti kánonok" címe is utal (vö.: THURY 1998.

1. köt. 433. o.) Mosón, Pozsony, Komárom, Nyitra, Bars, Hont és Nógrád vármegyék területére terjedt ki. Egy 1650 körül, Perlaki Márton által készített feljegyzés szerint a Somorjai Egyházmegye területén 27, a Komáromi Egyházmegyében 46, a Komjáti Egyházmegyében 29, a Lévai Egyházmegyében 30, a Palánkai Egyházmegyében pedig 21 református gyülekezet működött akkortájt - azaz összesen 153 egyházközség tartozott az ekkor már öregedő, 65 éves Samarjai Máté János irányítása alá. 445