Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Tóth László: Kozma Imre Kossuth-hűsége

ARRABONA 40. 2002. TANULMÁNYOK ő többé sem családjának örömére, sem imádott hazájának javára nem szolgálhatott, ugyszinte a' két testvér Tormási és még sok mások!... Kossuth végre Pestre az ujj épületbe szállitatott, hol ő magát szerényen ugyan, de mindenkor elhatározott bátorsággal védelmezte a' törvényszék előtt. A' törvényszékek azonban ekkor már annyira megvoltak romolva és vesztegetve, hogy akadtak birák, kik őtet csakhogy a legfelsőbb helyről érkezett ámbár törvénytelen parancsnak három évi börtönre Ítélték; két év múlva azonban ő is amnestiáltatván, fogsági idejét egészen arra használta, hogy lelkét még inkább kiművelje, jellemét pedig megszilárdíthassa, s a' mint szabaddá lett, csak ekkor vált ő igazán a nemzet kedvelt fiává. Börtönében töltött ideje koránt sem volt őreá oly hatással, hogy érzelmeit kivált a' bécsi kormány ellenébe kiengeszteljék, sőt e' méltatlan bánásmód miatt benne ama meggyőződés érlelődött, hogy Magyarhon mind addig boldog nem lehet, se jót sem várhat, míg csak Bécsből kormányoztatik! Azon elkeseredés és mély gyűlölet pedig, mely a' nemzet kebelében a' kormány zsarnoki eljárása miatt keletkezett, nem éppen Kossuth miatt származott egyedül, hanem őbenne csupán egyik legkitűnőbb szószóllóját találta fel. Legyen szabad azon törvényszékről is, mely Kossuthot és Veselény it a' többi fiatalokkal együtt elitélte, jelesb publicistánk észrevételeit ide mellékelni. Már a'gyászos emlékű státus bukások ideje óta 1811-től kezdve, a' bécsi kabinet máximái közé tartozott, hogy az üres helyeket, ugy a' hétszemélyes, valamint szinte a' királyi táblánál is többnyire a' titkos policzia embereivel betölteni, már csak annyiban is, hogy a' magán emberek pénzbeli követeléseit is ne a fennálló országos törvények értelmében, hanem a' kibocsátott császári pátensek szerént lehessen elitélgetni, ugy az udvarbéliek valamint a' dicső olygarchia részére és javára, kiket mindenkor jól kell tudni megküllönböztetni más egyébb pénzes emberektől. A' hozott Ítéletek égbe kiáltó igaztalanságát miatt szakadatlan panaszkodott is felírásaiban, kivált az 1&2$— országgyűlés. Miután azonban feljajdulásaik és panaszaik kívánt eredményhez nem vezettek, végre a' fő törvényszék tagjai mint megvesztegetett birák, mély megvetését és gyűlöletét a nemzetnek vonták magukra, mit nagyon is kezdtek már vélük éreztetni. E lenéző megvetésből származott az is, hogy az országos ülések alkalmával, midőn Rdk [rendek] termében rendszerént a' királyi tábla tagjai is megjelenni szoktak, 's a' fentebbi elitéltetések szóba hozattak, hat órai heves vitát idéztek azok elő, miközben nemcsak minden szemrehányást hozott ítéleteik miatt szenvedni kéntettek, hanem a' nemzet színe előtt lehordatván kegyetlenül megdorgáltattak. Valamennyi szónokok közül kik ez érdemben nyilatkoztak, egy sem volt ugyan, ki a' birói függetlenségnek meg nem adta volna a' magáét, de azon kitérő személyes megrovások, melyek a kérdéses per érdemében ejtettek, sőt magára az Ítéletre vonatkozólag is elmondattak, mely ellentétben levén a' magyar törvényekkel, sőt minden méltányossággal, annyira, hogy maga a' bevádolás egyhangúlag törvénytelennek, sőt árulói servilismusnak mondatott. Egyike a' hevesb szóno410