Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Barsi Ernő: Kossuth zászlaja alatt

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK volt a toborzó csapat. Szólt a muzsika, énekeltek, táncoltak a katonák. Az asszonyokon, gyerekeken kívül jobbára magamkorú fiatalemberek álltak körülöttük. A környező emeletes házak ablakaiból leányok integettek, virágokat szórtak. És tüzelt a dal: - Csapj fel pajtás katonának! A körülállók közül innen is, onnan is előlépett egy-egy fiatalember. Belecsaptak a toborzók a feléjük nyújtott kezébe. A tömeg ajkán felharsant az Éljen kiáltás és a virágeső hullott az ablakból. Egyre többen lettek a körben. Én még - anyám tanácsára gondolva - nem léptem előre. Újra felzendült a dal. Ott álltam már az első sorban egészen közel a toborzók vezetőjéhez. Széles állcsontú, keménykötésű őrmester volt. Körbejáratta tekintetét. Megakadt rajtam a szeme. Ügy éreztem, egyenesen nekem szól, amikor ezt kiáltotta: - No legények! Három esztendő nem a világ. Éljen a magyar szabadság! Tovább nem türtőztethettem magamat. - Éljen! Bajtárs! - kiáltottam én is lelkesülten és előrelépve keményen paroláztam vele. Az emberek éljeneztek, hullt a virág a kalapomra és én ugy éreztem, hogy nálam nincs boldogabb ember a földtekén. - Honvéd lettem. Azon a helyen hamarosan be is fejeződött a verbuválás. Zeneszóval vonultunk a bécsi kapuhoz. Ott az egyik őrszobán felírták nevünket. Lélekszakadva rohantam haza. A kiskaput úgy betaszítottam, hogy majd kifordult a sarkából és anyámat megpillantva boldogan kiáltottam: 370