Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK alakulását döntően meghatározta. 1911 végén maga Auffenberg közös hadügyminiszter személyes hangú levélben mondott köszönetet az újdonsült bizottsági előadó december 9-én elmondott nagyhatású beszédéért. 1912. december 4-én ő volt a háborús törvényjavaslat előadója, 1914-ben pedig az újonclétszám emeléséről szóló bizottsági álláspontot képviselte. A véderő ügyei révén, későbbi társadalmi rangját megalapozva, kapcsolatba került a magyar Vöröskereszttel. A katonai törvényhozás részeként tárgyalták ugyanis a vöröskereszt problémáit, hisz a szervezet alapvetően a sebesült katonák ellátására alakult 1863-ban, a svájci származású Henry Dunant kezdeményezésére. A magyar törvényhozásban Simon Elemér terjesztette elő a későbbi 1911 :XX. törvénycikket, amely a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának alapelveit tisztázó, Dunant-féle 1864. évi genfi konvenció becikkelyezését tartalmazta. Ennek hatására nevezték ki a következő évben a Vöröskereszt megbízottjává, majd a világháború alatt, 1915 májusában főmegbízottjává. A szervezettel egy életre elkötelezte magát. Hat évvel később alapító tagja lett a magyarországi Ifjúsági Vöröskeresztnek, mely rövid idő múlva a legtöbb fiatalt tömörítő tömegszervezetté nőtte ki magát és sokat tett a szociális gondolat széles körben történő elterjesztése érdekében. A háborút egyébként végig a segélyszervezet önkénteseként szolgálta végig, miután szembetegsége miatt frontszolgálatra alkalmatlanná nyilvánították. A háborús küzdelmeket mint a Vöröskereszt harctéri alakulatainak főparancsnoka fejezte be, de közben a véderő terén kifejtett tevékenységéért tényleges katonai alkalmazás nélkül szolgálaton kívüli huszár hadnaggyá is kinevezték, majd pedig beosztották a cs. és kir. 34. gyalogezred kötelékébe. Itt, mint ezredmegfigyelő tiszt több kitüntetésben részesült. Tisza István lemondása után néhány társával - köztük a már említett Östör Józseffel együtt - úgy gondolták, fórumot kell biztosítaniuk politikai álláspontjuk hirdetésére. 1918. január l-jén, ezzel a céllal indították el a Soproni Hírlapot, mely azután a két háború közötti soproni sajtó legfontosabb konzervatív, kormányt támogató orgánumává vált. A lap, melynek Simon később is fő kiadói részvényese maradt, 1919 után sokszor demagóg, antiszemita cikkekkel rukkolt elő és az elkövetkező korszakban ádáz ellenségévé vált a zsidóbarátsággal vádolt, és csak a Hírlaphoz képest liberális hangvételű másik soproni lapnak, a Sopronvármegyének. Simon Elemér a forradalmak idején - mint a véderő bizottság volt előadója, a háborús törvények és újonclétszám emelések szószólója háborús uszítóként menekülni volt kénytelen. Már 1918-ban, az októberi forradalom után elfogatási parancsot adtak ki ellene. Egy ideig csáfordi birtokán, majd Pesten egy munkáscsaládnál húzta meg magát. 1919 augusztusában azonban már belügyminiszteri megbízással "politikai 337