Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK TÓTH IMRE Simon Elemér - Sopron megye főispánja Politikai életrajz Vitéz Simon Elemér 1922-től 1935-ig volt Sopron megye és Sopron város főispánja. Pályája nyomon követésével nem csupán a két háború korának egyik jellemző figuráját ismerhetjük meg, hanem végig kísérhetjük a huszadik század első felének politikai magatartásformáit, a hatalom és a hatalomgyakorlás motívumait, működését, valamint a politizáló elitek viselkedésmódját. Simon Elemér római katolikus birtokos család tagjaként, 1875. november 18-án született Sopronban. Apja Simon Ödön, 1894-től Sopron megye és a város főispáni tisztét töltötte be. Alapfokú iskoláit, csakúgy, mint középiskolai tanulmányait, helyben végezte. 1893-ban a bencés gimnázium befejezését követően, a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. Itt mélyült el kapcsolata a vele egyidős, szintén Sopron megyei születésű Östör Józseffel, akivel egész életen át tartó barátságot kötött. 1895-ben egy szemesztert közösen Berlinben töltöttek, ahol az egyetemet látogató nagyszámú magyar diák körében számos ismeretségre tettek szert. Simon ekkor ismerkedett meg többek között Klebelsberg Kuno gróffal, a későbbi belügy- és kultuszminiszterrel, Sopron majdani országgyűlési képviselőjével. Visszatérve 1898-ban államtudományi, 1900-ban pedig jogtudományi doktorátust szerzett Budapesten. A következő évben a fővárosi Ügyvédvizsgáló Bizottság előtt sikeres ügyvédvizsgát tett. Hazatértét követően családi összeköttetései révén megindult közéleti pályafutása is, miután 1897-ben Sopron vármegye tiszteletbeli szolgabírájává választották. E tisztét egészen 1922-ig birtokolta. 1901-ben a megye tiszteletbeli főügyésze, majd 1907-ben törvényhatósági bizottságának tagja lett. Rövidesen az országos politikában is szerepet vállalt. 1906-ban még sikertelen kísérletet tett a parlamenti mandátum megszerzésére a lövői kerületben. Az apja példáját követve a liberális ifjú ekkor a Függetlenségi és 48-as párt programjával kacérkodott, de miután a párt hivatalos listáján - pártközi megállapodás miatt - nem jelölték, az egyéni akciót folytató lövői függetlenségiek felkérését nem volt hajlandó elfogadni. A függetlenségi párt vezetése ugyanis messzemenően akceptálta koalíciós partnerének, a Nemzeti Néppártnak és képviselőjének 335