Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK találkozott három tóttal..." kezdetű, melyet a „Ménfőn" cím alatt közöl viszszaemlékezésében. 5. Nyelvtörők A 8 nyelvtörő közül 3 országosan ismert. 3 szövegében közvetlen L. K. környezetéhez, Győrhöz kötődik. „Gyere Gyuri Győrbe...", „Meguntam gyönyörű Győrnek...". Kettőt katonaéveiben tanulta, s utóbbi témájában is a katonasághoz kapcsolódik: „Kóhn Kóbiközkatona...". 6. Csúfolók (névcsúfolók 14, mesterségcsúfolók 2, nemzetiségcsúf olók 3) Összesen: 19 A névcsúfolók közül L. K. 14-et tud felidézni. Ebből 8 lánynév, 6 fiú. A szövegek nagy részét L. K. gyerekkorában tanulta. Van köztük egyszavas: „Lenke: Ügyetlenke." de akad hosszabb is: „Marcsa: Csúnya, mint a harcsa, van neki bajsza", „Istók: Istók, mit esznek a disznók? Árpadarát, kukoricát, abból kapunk vastag hurkát." Többségük becenév. Például Böske, Ilka, Julcsa, de akad olyan is, amely a helyi nyelvjárást tükrözi: „Lízi, bolond, aki nízi." Két mesterségcsúfolót tud dallam nélkül. Az egyik a gyalogos katona csúfolója, amit a katonaságnál tanult, a másik a szabók gúnyneve (kecske): „Három szabó legények mek, mek, mek, Elindultak szegények, mek, mek, mek." L. K. a csúfoló magyarázatát is megadja. Azt is meg kell említeni, hogy egyik barátja szabó volt, akiről több igaz történetet is mesél. Nemzetiségcsúf olóiban a tót és az abesszin nép szerepel. A két tótcsúfoló közül az első a tótok beszédét pellengérezi ki. Mindegyik csúfolót a katonaévekben „gyűjtötte". 7. Tréfás megnyilatkozások, szófordulatok L. K. beszéde telis-tele van tréfás megnyilatkozással, szófordulattal. A szomszéd Pista bácsival is mindig „viccben beszéltek". Szinte minden helyzethez fűz valami tréfás megjegyzést. Ha ledorongolják: „Nem szólok én egy jó szót sei" Ha valaki nem tud jól megcsinálni valamit, azt mondja: „Szomorú anyád leheti" Nem hagyja azt se szó nélkül, ha esküvőre hívják: „Mindenkit érhet baleseti", ha halál esetről van szó: „Majd kivisznek, kiviszik a bagóvári erdőbe." Megnevetteti az embert akkor is, ha valakit cselekvésre szólít fel: „Egyetek svábok, meghalt apátoki", vagy ha őt kérik valamire, például, hogy pihenjen le: „Azt mondod: nyugodjak békében?" Sokszor válaszadása is szimbolikus: „Majd ha az egér futtatja a macskát", tehát soha. Vagy, ha nincs otthon a felesége: „Sárkányeresztés van". L. K. egyénisége jól megnyilvánul ezekben az állandósult és spontán megjegyzésekben. Ezt jól szemlélteti egyik volt munkatársának visszaemlékezése: „Jókedvűen üdvözölt, földobta az embereket már reggel. Aki azt a munkát elfogadta az bizony rá volt szorulva a pénzre. Kellett is, hogy felvidítsák az embert. Humoros volt jókedvű, ha bejött az irodába, mindenkit kérdezett, feleltünk neki viccesen, mert tudtuk, hogy viccelődik. Hamar magához vette a szót, ő egy jó beszédű ember volt 317