Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Vízimalmok a Kis-Rábán

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK térve odaszóltak az egyik molnárlegénynek, hogy a fokosaikat a malom kövén élesítse ki. Aztán az egyik itt, a másik ott, ajtónak, falnak dőlve szemmel tartották a két molnárlegényt és a két őrletőt. Tette mindenki a dolgát, de feszülten várták, vajon mi fog történni. Semmi nem történt, nem is kérdezősködtek. Amint a megélesített fokosokkal a molnárlegény visszatért, mindegyik elvette a magáét. Az ujjuk hegyével ellenőrizték az élességét, majd az egyik ennyit mondott: »Menjünk, hátha elszalajtjuk.« Másnap a kora reggel jövő őrletők hozták a hírt, hogy a vicai molnárt, aki lisztet volt eladni Sopronban, a Kéterdő közt agyonütötték és kirabolták" (RM, Na 627). A többemelet magas, fa födémekkel megosztott belső terű malmok legnagyobb ellensége a tűz volt. Kapuváron, 1940. március l-jén rövid kongatás tüzet jelzett. A malom négy emelet magasságnyi fából készült és kátránylemezekkel borított gabonaraktára égett. Bár a malom a legroszszabb irányból, a tűztől éppen feléje fújó szél által feléje csapódó lángoktól többször is kigyulladt, a helybeli tűzoltók mindannyiszor eloltották (RM, Td 87.68.1., A Kapuvári I. sz. Önkéntes Tűzoltó Testület Egységkönyve 1940-1952.). A következő, 1947. évi tűz azonban magát a malomházat is elpusztította. Március másodikán "...reggel 3 6 óra tájban a malom ismeretlen okból kigyulladt és percek alatt égett mind a három emelet. Az azonnal riasztott tűzoltóság a rendelkezésre álló 3 kocsi fecskendővel, 32 tűzoltóval vett részt az oltásban. Első teendője a magtári készlet és a gépház mentése volt. De nemcsak ez sikerült, hanem még a harmadik, lisztkiadó rész megmentése is. A másik kettő a tűzben felpattanó vasajtók miatt menthetetlen volt. Az üres malom égése pár óra alatt végbement. A hívott csornai, győri, eszterházai és soproni tűzoltók már semmit sem segíthettek" (RM, Td 87.68.1., A Kapuvári I. sz. Önkéntes Tűzoltó Testület Egységkönyve 1940-1952).

11 (8. kép) A Kis-Rába malmainak többsége az államosítás után egy ideig még működött. Némelyik darálóként üzemelt, volt, amelyiket más célra hasznosították (Beled, Kapuvár), legtöbbjük azonban az elmúlt évtizedek alatt anélkül pusztult el (Vica, Mihályi, Kisfalud, Babot), hogy a tájhoz, illetve a faluképhez szervesen hozzá tartozó malomházakról és technikatörténeti értéket képviselő őrlőszerkezetükről bármiféle felmérés vagy más dokumentáció készült volna. Elhamarkodott lebontásukkal szegényebb lett a Rábaköz építészeti öröksége és ipartörténete. 298