Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Balázs Lívia: Az „égi jelenségek” hiedelemformáló szerepe a Rábaközban

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Előjel-értékkel nem rendelkező égi tünemények Megnyílt ég A népdalokban is megörökített „megnyílt ég" vagy „égnyílás" jelenségét gyűjteményemnek öt története képviseli. Közülük négy memorát (42,43, 45, 46), egy pedig dite (44). Előjel-szerepben egyedül a Pásztoriból származó 44-es, dite-jellegű közlés jelenik meg, s a II. világháborút jelzi. Ennek ellenére úgy hiszem, az égnyílásnak nem volt előjel-funkciója, s elképzelhető, hogy az említett közlés csak elhallás. Ezt látszik igazolni az adatközlőbizonytalansága is: „másoktul hallottam... mi az, azt nëm mondták... már ki emlegette nëm tudom." Az „utána Vett is háború" - az égi jelekhez kapcsolódó, általánosan ismert adatközlői sematizmus lehet. A két bágyogszováti és a két rábapordányi történet mindegyike egyes szám, harmadik személyű, s a szülő, vagy nagyszülő élményét beszéli el, tehát a legközelebbi családtagokét. Előjel szerepe egyiknek sincs, mint ahogy a régió más községében, így például Páliban fellelt közlésnek sincs. Valószínűbbnek tartom, hogy a Rábaközben is hasonló értelmezése lehetett a jelenségnek, mint amiről Krupa András ír Békés megyei gyűjtésében: „Amikor valaki meglátta, hogy kinyílt az ég, gondolnia kellett valamire, s az teljesedett neki. Ez a kívánság-motívum a rábaközi történetekről az idők során lekophatott, hiszen egyik sem saját élmény. A látványt átélő szégyenlősségből, vagy a hiedelemhez esetleg kötődő tabu miatt el is hallgathatta. Kizártnak tartom, hogy a néphit egy ilyen feltűnő jelenséghez ne kapcsolt volna semmit, de úgy érzem, az semmiképp nem lehetett bajt, háborút jelölő, hiszen az, a többi égi jel kapcsán olyan markánsan kötődik, hogy még napjainkban is jól gyűjthető. A 46. történetben az adatközlő édesanyja a fényben a mennyországot látja, s ugyanitt utalás történik arra, hogy mások is azt „mondták, hogy az a mennyország". Erősíthette ezt a képzetet az az ábrázolási szemlélet is, ahogy a katolikus egyház a szentjeit - elsősorban Istent, Jézust és Szűz Máriát képileg megjelenítette: kettényílt égbolttal, felhőkkel, fénnyel körülvéve. Ez az ábrázolási forma egyaránt megjelent az oltárképeken, a szentképeken és a vallási ponyvák illusztrációin. Különösen igaz ez a máriacelli búcsús szentképekre. Máriacell pedig a rábaköziek egyik legkedveltebb búcsújáró helye volt. Elképzelhető, hogy a vallási magyarázat nemcsak az erősen katolikus Rábapordányban volt ismert, hanem máshol is, hiszen a történetek, egy 251