Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Pozsonyi József. A rátkai és salamonfai Rátkay család történetének megválaszolatlan kérdései

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Közvetlen a háború végén - 1919-ben - III. Frigyes feleségül vette Lénárd Erzsébetet, akitől Frigyes (IV), Tibor (1922) és András (1923) fiaik születtek. Az 56 éves korában, szívinfarktusban elhunyt III. Frigyes életpályájáról a korabeli napilapokban megjelent nekrológok részletesen írtak. Családi iratokból és a gyászjelentéséből derül ki, hogy felsőházi póttag, tartalékos százados, több hadikitüntetés és a nemzetvédelmi kereszt tulajdonosa volt. Eletéről a legrészletesebb megemlékezés a Gazdatisztek Lapjában jelent meg: Magyarország legpuritánabb miniszterelnökének puritán gazdatisztje volt. Szerény és puritán annyira, hogy a gyászjelentésében olvastuk először kettős előnevét. Régi nemes ember volt: „rátki és salamonfai" Rátky Frigyes, de előneveit legjobb barátai sem ismerték, mert azokat sem szóban, sem írásban sohasem használta. Fennkölt gondolkodású földesura Károlyi Gyula gróf mondotta miniszterelnök korában: "Nekem, mint földbirtokosnak mindig az volt az érzésem, hogy ez csak az ország érdekében van reám bízva és én köteles vagyok azt a lehető legjobban gyümölcsöztetni a köz érdekében. Unnék a magasztos felfogásnak volt a végrehajtója Rátky Frigyes. Nagy gazdája szociális érzését, cselédekkel szembeni megértését, emberiességét érvényesítette gazdatiszti munkája során, sohasem feledve el, hogy nemcsak a tulajdonosért, hanem azon keresztül <az ország érdekében> dolgozik, kötelességének érezve <a lehető legjobban gyümölcsöztetne a gondjaira bízott gazdaságot. 56 éves korában hunyt el, 36 éves gazdatiszti szolgálat után. A debreceni akadémia elvégzése után mindjárt gróf Károlyi Gyula uradalmába lépett. Ősi gazdatiszti családból származott. Apja, nagyapja gazdatiszt volt. Rátky Frigyes szakirodalmi munkásságával és gyakorlati eredményeivel országos nevet szerzett magának. A láp- és homokgazdálkodás, a dohánytermelés, a trágyázás és műtrágyázás, a magtermelés párját ritkító szakembere volt. A szegény mésznélküli futóhomok különösen a szívéhez nőtt. Megnégyszerezte termését. Jelmondata az volt, hogy <Rossz homok nincs - csak rossz gazda van.> És ő bebizonyította, hogy a jó gazda a rossz homokból mit tud kihozni. Tapasztalatai, kísérletei új irányt adtak sok növény termelésének. Tudományos alapon dolgozott, de korrigálta az elméleti megállapításokat. Gyakorlati adataival több tudományos megállapítás ellenkezőjét bizonyította be. Ő állapította meg, hogy a homokra egészen más szabályok érvényesek. Behatolt a talajélet rejtelmeibe, szinte kiérzékelte, mi kell a homoknak, a tőzegnek. Sokszor német kísérletezések alapján dolgozott. De nem elégedett meg ezekkel. Maga kísérletezett mindent. A német megfigyeléseket a hazai viszonyokhoz alkalmazta. 196