Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)
Tanulmányok - Pozsonyi József. A rátkai és salamonfai Rátkay család történetének megválaszolatlan kérdései
ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK esés hadivállalkozás már nyilvános elismerést nyert ezen érdemrend gróf Walmoden tábornoknak való átadásával, akinek a parancsnoksága alatt zajlott. 64 A 7. (Liechtenstein) huszárezred történetéről szóló könyv az eseményekről további apró részletekkel szolgál. A haditudósításokból megtudhatjuk, hogy Rátky főhadnagy a saját kezével „vágott" le egy tüzért, s hogy amikor kilőtték alóla a lovát, egy Bücky nevű huszár adta át neki a sajátját, s kölcsön lovon ülve folytatta a küzdelmet és a csata irányítását. Az Oroszország elleni harctéren, 1812-ben Renyer marsall alatt Rumburgnál Rátky személyesen ejtett foglyul egy lengyel lovas tisztet, majd 1813-ban Lipcsénél lövést kapott. A többször tanúsított katonai tehetsége alapján a rajnai átkelés előtt előléptették és új beosztást kapott. 1814. január 11-én kinevezték századossá (Rittmeister), majd március 8-án megbízták a hegyi vadászok kiképzésével. Ezeket Svájcon átvezetve nyomult be Franciaországba, s ezzel fontos szerepet vállalt az úgynevezett „kis háborúban", amely az 1814-es hadjáratban olyan kedvező eredményeket hozott. Rátky Lajos később, érdemei elismeréseként a porosz királytól megkapta a Vaskeresztet. A harmadik dragonyos ezred főkapitányaként Rátky 1817-ig a megszálló sereg soraiban, Franciaországban tartózkodott. Ekkor még csak 28 éves volt, az eddig oly kedvezően ívelő pályafutása hirtelen fordulatot vett, mert a Lipcsénél kapott lőtt sebét meg kellett operálni, s ennek következtében hátralévő életében műlábra kényszerült. Ez késztette arra, hogy nyugalomba vonuljon. Egy idő után Rátky átvette Kostainiza, Petrinia és Brod katonavárosok polgármesteri tisztségét, és ebben a tisztségben végzett hasznos tevékenységéért 1850-ben tényleges őrnaggyá léptették elő. Rátky Lajos kétszer nősült. Előbb Rosalie Ernst-Etringshausennel, majd Karola Fischerrel kötött házasságot. Első feleségétől született Sándor (1825) és Klára, a másodiktól Károly és Lujza. Sándor egy 1858-as kiadású Militär Schematismus szerint a gróf Forgács Simon által 1702-ben alapított 3. huszárezred első osztályú kapitánya volt, és a 7. huszárezred ezredeseként a custozza-i csatában szerzett katonai érdemkeresztet. Gyászjelentése szerint nyugalmazott tábornok volt. Megkapta a harmadosztályú Vaskorona Rend Lovagkeresztjét, a tiszti szolgálati keresztet és a jubileumi medált. 78 évesen, 1904. december 10-én hunyt el, a porrog-i családi kriptában helyezték örök nyugalomba és a csurgói templomban mondtak érte gyászmisét. Lajos testvére, Ferenc (II.) 1800. szeptember 14-én született Segesvárott. Szintén katonai pályára lépett. Ifjú tisztként nagy bölcsességgel vezette egy, az ellenséges Kalábriában elszigetelt kis osztrák csapat vissza193