Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Pozsonyi József. A rátkai és salamonfai Rátkay család történetének megválaszolatlan kérdései

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK gyelországban tartózkodó Rákóczi fejedelemnek a következő levelet írta: Fölségedhez való alázatos devotiomat megmutatnom kivánván, alázatosan adom Felségednek tudtára, hogy az fölséges királyi udvarnál lévő jövetelemnek alkalmatosságával alkalmas nagy emberek discursusokból értettem, hogy csudálkoznak rajta, miért nem jün Fölséged az király mellé, maga dolgait, mint az Bavarus sollicitálni, s vettem eszemben, bizoniossan hogy nem lenne más mód az Fölséged boldogulásában, hanem ha Fölséged itten való maga jelenléte. Méltóztassék azért Fölséged az dolgot consideratioban venni, és alázatos engedelmességgel kérem Fölségedet, maga fejedelmi kegyelmességiben megtartani méltóztassék. Maradván életem hottáig Fölségednek legkissebbik alázatos engedelmes hív szolgája N. Ráttky. Az örökösödési háborút lezáró békekötés után Rátkyt Itáliába vezényelték, ahol hét esztendő után ismét találkozott a fejedelemmel és ez a személyes kapcsolat Rákóczi franciaországi tartózkodása alatt gyakran ismétlődött. A szatmári békekötés után Rátky erős honvágyat érezve megpróbált hazatérni Magyarországra. Ezt bizonyítja a már korábban említett, és a többi nővéréhez írt levele is. Az április 20-i keltezésűben ez állt: Szivem kedves Néném Asszony. Adom kgdnek tudtára, hogy parisból ide Ujbrisakban az ki Alzatiában vagyon, az regementhez jöttem, itt fogom várni az bécsi udvartol küldött passusomat, az kit reménlek kevés idő alatt kezemhez venni; várom azon boldog órámat, meg nem Írhatom szivem Néném asszony, micsoda örömmel azonnal veszem utamat magyar ország felé; Egy július 22-iben pedig az bécsi udvartól minemű választót vettem pasportom iránt.... declarálni; ugy látom, csak egyedül az oka, hogy pasportomat ez idén accordálni nem kívánta; legyen az Isten akaratja, talán esztendőre másra fordulhat a dolog. Reményei azonban már ekkor kezdtek szertefoszlani, s maga is a végleges megtelepedés mellett döntött Franciaországban. Ezt megkönnyítette jó kapcsolata XIV. Lajos udvarával, magas katonai beosztása és kiváló hadvezetési képességei, továbbá hogy már 1707-ben francia bárói rangra emelték. Zachar József azt írja, hogy Ráttky óbester még 1714:-ben Phillippeville-ben feleségül vette egy hadbiztos leányát. Erre tekintettel és a francia udvarnál tett eddigi fegyveres szolgálatára hivatkozva honosítását kérte. Ezt 1715 januárjában elnyerte. A valóság ezzel szemben, hogy a francia „állampolgárságát" már 1715 januárjában elnyerte, és csak 1716. január 27-én kötött házasságot Philippevill-ben Anne-Marie-Rose Gauteu du Coudray de Jamagne-al . Ebből a házasságából négy leánygyermekük született, elsőként François-Louise 1717-ben, akinek Rákóczi Ferenc fejedelem volt a keresztapja (báró Sibrik Miklós képviselte), másodikként Anne-MarieThérèse 1719-ben, harmadikként Victoire-Geneviève 1721-ben és a negyediknek Victoire-Louise 1728-ban. 188