Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Pozsonyi József. A rátkai és salamonfai Rátkay család történetének megválaszolatlan kérdései

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK kilométerre északnyugatra, a Mura folyó partján, ma közvetlen a szlovén-magyar határon fekszik. Mai neve Murarátka. Ez a birtok már a 14. században, talán csak Zsigmond uralkodása alatt, de lehetséges, hogy már jóval korábban, valamelyik Anjou uralkodó idején a Rátkyak birtokába került. Ezt sejteti egy 1353. május 21-én kelt oklevél, melyben a zágrábi káptalan jelenti István, szlavón-horvát-dalmát hercegnek egy birtokcsere miatt szükségessé vált körös vármegyei szentpéteri birtok határ-megállapításának lefolytatását. Az oklevélben possessioni nobilium de Rathka is szerepel. Zsigmond királynak egy 1403. november 19-én Esztergomban kelt oklevelében az uralkodó Szécsi Miklósnak, a veszprémi püspökség gubernátorának adja az Alsólendvaiakhoz csatlakozott hűtlen Rátkiak Zala vármegyei birtokait. Vélhetően szoros rokoni kapcsolatban állók, első vagy másod-unokatestvérek közötti birtokvitára vonatkozik az az utalás, amely egy nemesség-igazolási kérelem mellékleteként Sopron vármegye köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvében (protocolla congregationum) olvasható. Eszerint: ...1407-ben a dicsőséges és boldogságos Szűz Mária vizitációjának ünnepén Ratthki István fia Tamás, a maga és a leánya, nemes Klára úrnő nevében Szent Adorján vértanú szálai monostorának konventje előtt Ráttki György fiait, Miklóst, Istvánt és Jánost, valamint Rátthki András fiát, aki szintén István, eltiltotta a Rathk és Pondelyök nevű falvak negyedrészének elfoglalásától, megtartásától és használatától. A családfa az oklevél alapján így valószínűsíthető: 182