Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK E változtatásokkal alakult ki az oltárok ma is látható rendje, amelyet elsőként az 1780-as jegyzőkönyv rögzített részletesen. A főoltáron Mihály arkangyal elegáns képmása volt látható, amelyet két oldalról Szent István és Szent László szobrai kísértek; fent két, pajzsot emelő angyal található, középütt pedig istenszem angyalfejekkel körbevéve: mindez részben aranyozott, részben márványozott. Négy gyertyatartó emelte az oltár fényét: mindegyik fából faragott s jól aranyozott. A fából való s szintén aranyozott tabernákulumon két kerub adorait az Oltáriszentség előtt. A Mária-oltáron a győri Csodatévő Szűz Mária festett képe volt látható, oldalt két angyallal, amelyek gróf Viczay Mihály és boldogult emlékű hitvese, Draskovich Teréz címereit mutatták fel, egy harmadik angyal magát a Mária képet tartotta s egy negyedik fent Mária nevét emelte a magasba. A harmadik oltáron Nepomuki Szent János festett képe volt található, oldalt két - a Mária-oltárhoz - hasonló angyal, akik egy-egy, a szent történetéből vett jelenetet tartottak; az oromzatot körbe foglalt faragott nyelv alkotta, TACUI felirattal: ezt s a képmást is egy-egy angyal emelte. A mellékoltárokon 4-4 aranyozott fa gyertyatartó díszelgett. Az oltárokat tisztelendő Révay Pál consecrálta (CV 1780, 2-3). A leírásokból egyértelmű, hogy ezek az oltárok azonosak a jelenleg is állókkal. A főoltár magas talapzaton emelkedik (4. ábra). Retábulumát két pilaszter keretezi, amelyektől kétoszlopos kolonád lendül előre, oszlopközeiben a szentkirályok életnagyságú szobraival. Egykori attribútumaik mára már eltűntek kezeikből, de ruházatuk alapján identifikálhatok. A baloldali, mentét viselő király Szent István, míg a jobboldali vértezetbe öltözött alak Szent László (5. ábra). Elhelyezésük a főoltáron a XVIII. századi templomainkban általánosnak mondható: a tridentinum a főoltárokra az apostolok és egyházatyák szobrait ajánlotta, amelyeket Magyarországon gyakorta cseréltek fel a magyarok apostolaival, a szentkirályokkal (Bálint 1977 II., 219-220). A támaszok erősen tagolt párkányzatot hordoznak, amelynek szélén térdelnek a kartust tartó angyalok. Az ívelt oldalú oromzatot oldalt vázák ékesítik, középütt látható az angyalfejes felhőkoszorúba foglalt, sugárzó Istenszem. Az oltár középképe Mihály arkangyalt ábrázolja: az angyali seregek vezére teljes fegyverzetben, kivont karddal s pajzzsal kezében, tollas sisakban jelenik meg a festmény felső felében. Alatta kárhozott lelkek: egyikük karjára kígyó tekeredik. A képet a jobb alsó sarokban olvasható szignatúra tanúsága szerint Zallinger András festette (Garas 1955,173). A bécsi születésű Zallinger (1738-1805) F. A. Maulbertsch segédeként került Pozsonyba, ahol az 1770-es években telepedett le. Önálló műveit 1780-tól ismerjük. A szakirodalom jellemzése szerint "tehetséges, de kevésbé invenciózus Maulbertsch-követő volt, aki egyes kompozíciós sémák 134