Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK a templomot ólnak használják és javait a lutheránussá lett földesúr kaparintotta meg. E forrásban csak egyetlen templomról esik szó. Az 1634-ben megejtett újabb vizitáció azonban már két templomépületről emlékezik meg (CV1634,19-20). Az egyik a plébániatemplom, amelyet jól építettként jellemez: tornyában egy nagy harang van s egy másik, kisebb az oltáránál. A másik, szintén a faluban található templomról csupán annyit tartottak érdemesnek megjegyezni, hogy elpusztult: nyilván romos állapotban volt. 2.1.1. Boldogasszony templom Az 1634-es jegyzőkönyv által emlegetett plébániatemplomot a mai Boldogasszony templommal azonosíthatjuk. Az épület máig megőrizte középkori eredetének nyomait: bélletes kapuzatát és csúcsíves ablakainak egy részét. A középtornyos templomot eredetileg egyetlen síkfedésű hajóval, egyenes záródású, boltozott szentéllyel építették valamikor a XV. század első felében. E formáját egészen a XVII. század második feléig megőrizte (László-Jámbor 1995, 31-36). Nagyobb léptékű átalakítására már az ellenreformáció jegyében került sor. Az evangélikusoktól 1634 táján visszavett templomot kezdetben változatlan formában használták, csupán berendezését alakíthatták át, amely ekkor még meglehetősen szerény volt. Mindez az ellenreformációt bőkezűen támogató Héderváry Katalin spirituális és ezzel együtt reprezentációs igényeit már nem elégíthette ki, ezért az 1679 körüli esztendőkben átalakíttatta. A munkálatok során a templom északi oldalához annak teljes hosszában a lore tói Casa Santa tiszteletére szentelt kápolnát emeltek. Módosították a templom nyílásrendszerét is: új ablakokat vágtak és a gótikus kaput áthelyezték a torony nyugati falába. A munkálatok 1680-ra már véget érhettek: ezt a dátumot viselte ugyanis a leckeoldalon álló Szent Imre oltár (Protocollum 92). A XVII. század végére kialakult állapotról az 1697-es vizitáció nyújt képet (CV 1697, 5-6). A Boldogasszony tiszteletére szentelt templom (Templum B. Virginis Annunciataé) ekkor már a városon kívül állt. E tény státuszára és szakrális használatára egyaránt rányomta bélyegét. Plébánia rangját ugyanis ekkorra elveszítette s misét is csupán Mária és Szent Imre herceg ünnepein tartottak itt. De az épület állagát is kedvezőtlenül befolyásolta: a hajót fedő famennyezet ekkor már roskadozott. Négy ablak világította meg belső terét, amelyből kettőt a vizitátorok kicsinek találtak. Szentélye és sekrestyéje boltozott volt, kórusát kőből emelték. Kőtornyában két harang lakott: a nagyobbik egy mázsát nyomott. A szentély teteje cserepezett, míg a hajóé és a vele egybeépített loretói kápolnáé csupán zsindelyezett volt, ez utóbbi romladozó állapotban. Az oltárok 124