Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Hédervári barokk-kori szakrális emlékei

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK 1658-ban meghalt a 16 esztendős Héderváry Lőrinc s vele magva szakadt az ősi családnak. Ugyanis egyetlen élő férfirokona, János, skopjei püspök és zirci apát nem vihette tovább nemzetségét (Körös 1964, 5). A vagyon János püspök és a rokon Esterházy család kérésére Héderváry Katalinra (ti681) szállt, akit az uralkodó, I. Lipót fiúsított. Katalin két évvel korábban, 1656-ban ment nőül Viczay (IV.) Jánoshoz, így vagyona s birtokai a továbbiakban férje családját gazdagították (László 1991, 2). A tulajdonosváltás nem hozott változást a település életében, mivel megmaradt mezővárosi rangja és birtokközpont szerepe: az új földesúr, a Viczay család is itt tartotta székhelyét. A település tovább fejlődött, a XVII. század végén kórháza volt, 1753-ban pedig megnyitotta kapuit a község első iskolája is (Körös 1964, 12). A Szigetközben elfoglalt jelentőségét tovább növelte lakosságának viszonylag magas száma, amely a XVIII. század során megháromszorozódott: 1697-ben 240 lakosa volt - mind katolikus, l-l református és evangélikus telepest kivéve (CV 1697,12) -, míg 1714-ben kb. 225 (CV 1714, 59), 1754-ben viszont már 426 lakost számláltak össze (CV 1754, 20), míg 1798-ban 680 katolikus mellett 4 evangélikus és 12 zsidó - összesen tehát 696 lélek - élt a településen (HD 1798. június 26.). Az adatsor egyben az ellenreformáció sikerét is jelzi: az evangélikusság gyakorlatilag már a XVII. század végére eltűnt Hédervárról. A lakosság nemzetiségét tekintve magyar és német volt, bár az előbbiek száma messze felülmúlta az utóbbiakét s egyébként is csaknem mindenki értett magyarul (CV 1780, 29). A Viczay-család szintén középkori eredetű, az ősi Osl nemzetség egyik ágából sarjadt ki. Törzsbirtokaik Sopron vármegyében feküdtek. Előkelő származásuk ellenére azonban sem a középkor folyamán, sem az újkori évszázadai során nem játszottak országos szinten jelentős szerepet. A reformáció e családot is megérintette, ám jelenlegi ismereteink alapján nehéz ennek mikéntjét pontosan bemutatni. Birtokközpontjuk, Lózs (Nagylózs) templomát 1595-ben evangélikusnak írják, de felszerelése katolikus jellegű volt (Csatkai 1956, 566). Mindez a földesúri családnak a hitújításhoz való csatlakozását feltételezi. Ezt erősíti, hogy (I.) Ádám 1643-ban Semptei Benedek evangélikus lelkészt alkalmazta fia nevelőjéül (Payr 1924, 130). Ellentmond ennek azonban, hogy Viczay Tamás 15851601 között pápóci perjel volt: a javadalmat azért kapta, hogy papnak készülve tanulmányait folytathassa (Bedy 1938, 60). A XVII. század közepén azonban már egyértelműen a római egyház oldalán találjuk a Viczayakat.^ (I.) Ádám 1645-ben visszafoglalta a katolikusok számára a lózsi egyházat (Payr 1924, 133-134), és 1650-ben kriptát emeltetett a soproni ferences templomban. 120