Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Győri életrajzi lexikon (Szerk. Grábics Frigyes, Hovárth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc) (Tuba László)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK június 7-én meghalt Kolozsváry Ernő. Közel egy évezred jelesei és hírességei sorjáznak itt a XI. század elején működött győri püspöktől és az ugyancsak e századi Győr nemzetségtől egészen 1999-ig, Győr általunk személyesen is ismert személyiségeiig. Örvendetes, hogy az összeállítók vállalták az utóbbi 50-60 év feldolgozását is, annak ellenére, hogy ez a legkényesebb, legsikamlósabb időszak az életutak szempontjából. Nincs történelmi távlat az értékeléshez, s a kicsi időbeli távolság ellenére kevesebb a megbízható írásos forrás, lévén ezek jó része védett levéltári iratanyag. Minden bizonnyal a könyvbe való bekerülést meghatározó két legfontosabb szempont érvényesítése volt a legnehezebb a szerkesztők számára. Szabadkoznak is eleget ez ügyben a bevezetőben, de tudjuk, hogy a szigorú olvasó ezt magyarázatnak még csak elfogadja, mentségnek nem. A mentség legfeljebb az lehet, hogy valóban iszonyúan nehéz eldönteni több száz (ezer?) történelmi szereplőről, hogy jelentősége, fontossága, érdemei, netán hírneve és Győrhöz való kötődése, "győrisége" alapján joggal szerepelhet-e a kiválasztottak között. Úgy vélem, hogy mindkét válogatási elv esetén inkább a kelleténél szigorúbbak voltak a szerkesztők, mint engedékenyek, legalábbis én nem találtam az életrajzok között a hajánál fogva idecitált ürüggyel bevett szereplőt. Akik között történelmi és egyházi személyiségek, tudósok, művészek, írók, pedagógusok, sportolók, újságírók, jogászok, politikusok éppúgy vannak, mint az egészségügy, ipar, kereskedelem, közlekedés és pénzügy területén érdemeket szerzett személyek. Jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy alig van olyan jelentős terület, ahol kimagasló, országos jelentőségű győri teljesítménnyel ne találkoztam volna. Minden ilyen munka legegyszerűbb, majd azt mondtam legprimitívebb tesztje, hogy az olvasó az általa ismert alanyokat keresi benne. Elsőként én is így tettem, s az általam is ismert hírességeket jóleső érzéssel fedeztem föl (Bánhegyi Jób, Bay Ferenc, Pernesz Gyula, Sínay Jenő, Gallyas Frigyes, Pataky-Rácz Zoltán és mások). Alaposabb vizsgálódásra persze kitűnt, hogy míg egyes tárgykörök (pl. irodalom, művészettörténet, pedagógia, fotó, stb.) részletesen kimunkáltak, illetve erősen reprezentáltak, addig a természet- és alkalmazott tudományok művelőiről, a gazdaság területéről és a Mohács előtti időszakról viszonylag kevés szócikket lehet találni. Hiányolom a lexikonból Örömy József építőmestert, Neubauer Károly és Schlesinger Adolf gyárost, Ziskay Antal győri jogakadémiai tanárt, Korn János ügyvédet, Krisztinkovich Ede ügyvédet, aki író és országgyűlési képviselő is volt, Mersich Józsefet, a Győri Közlöny szerkesztőjét és Szólás Rezső tanítóképző intézeti tanárt. Mások bizonyára másokat hiányolnak, hiszen az ilyen adattárak sohasem teljesek. E hiányok azon538