Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - A Tájak–Korok–Múzeumok sorozat legújabb győri füzeteiről (Székely Zoltán)

ARRABONA 39.2001. RECENZIÓK következik, amely a karmelita rend 1697-es győri megtelepedésétől foglalja össze az épületegyüttes kialakulásának történetét. Az atyák az egykori katonai építési hivatal és az ún. Perger-ház megszerzésével teremtettek helyet maguknak: a szerző az egymást követő telekkönyvek segítségével követi végig az egyes telkek nagyságának s tulajdonosi viszonyainak alakulását. A jelenleg is álló rendház 1714-től, míg a templom 1721-től épült fel. Tervezője Martin Wittwer volt, akinek életútjáról s művészi tájékozódásának fontosabb elemeiről is összefoglalást kap az olvasó. A templom építésének különleges dokumentuma a magyarországi emlékanyagban szinte egyedülálló módon megmaradt terv gyűjtemény, amely 1714-ből és 1721-ből származó lapokat tartalmaz. Néhány részletét a füzet is reprodukálja. Az építéstörténet után a templom belső berendezésével ismerkedhetünk meg, melynek famunkáit a rend saját műhelye kivitelezte Franz Richter vezetésével, 1741-ig bezárólag. A festészeti díszből a boltozati képek újabb keletűek, ám az oltárok képei megkülönböztetett helyet foglalnak el a hazai barokk festészet történetében. A mellékoltárképek mestere ugyanis Martino Altomonte, a korszak egyik legjelesebb osztrák mestere. Ez utóbbit erőteljesen hangsúlyoznunk kell: bár valóban Nápolyban született, de eredeti neve Martin Hohenberg volt s csak később, varsói működése alatt változtatta azt a művészetbarát körökben jobban csengő olaszos alakra. Altomonte s Hohenberg azonossága tehát nem valószínűség, hanem kétségtelen tény. A főoltárt ékesítő festmények mesterkérdése ugyan még tisztázatlan, azt azonban - úgy hiszem - ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy Altomonte művészetével nincs kapcsolatuk. A továbbiakban a szerző a loretói kápolnába, majd a sekrestyébe kalauzolja az olvasót s egy bekezdés erejéig a kolostor könyvtárába is bekukkanthatunk. A loretói kápolna falfestményei kapcsán talán nem kellett volna elhallgatni festőjének, a győri születésű Graumüller Ferenc Antalnak a nevét. Nagy Judit munkája szakszerűségével s az építészeti s egyéb részletek precíz leírásaival tűnik ki: ez utóbbi talán túl is megy azon a szinten, amely egy, a laikus érdeklődők számára készült TKM füzet képvisel. Bár nyilvánvalóan ízlés és nézőpont, a füzetekkel kapcsolatos szakmai koncepció kérdése, de az aprólékos morfológiai leírás helyett mi nagyobb hangsúllyal szerepeltettük volna az ábrázolások tartalmi vonatkozásait. Különösen a főoltár esetében érezzük úgy, hogy a különböző műfajú ábrázolások puszta felsorolását egybe lehetett volna kötni az egész művet átható teológiai programra tett rövid utalással. Nem vagyunk ugyanis 532