Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch (Salamon Nándor)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK Galéria győri magángyűjteményből válogatott Víziók, portrék, rajzok című bemutatója, amely az alig ismert életszakasz munkáit vonultatta fel. Mintegy "élőben" illusztrálta a Magyar Tudományos Akadémián debütáló könyvészetileg roppant igényes kötetet. A bevezető gondolatokból két, a szerzői szándékot körvonalazót emelnénk ki. "Művészetének eredetiségét ma már nem lehet megkérdőjelezni" -, ezt egyre inkább a nyugat-európai, főként az erősen érintett német műtörténészek is elfogadják. Konrád Oberhuber például "a színes keleti avantgárd" megkerülhetetlen vezéralakjaként méltatja. Az elfogadás, megértés nehézségei ezzel még nem szűnnek meg, Almási az "okok és néha szerteágazó összefüggések" megfejtésével a kulcsot kínálja az eligazodáshoz. Mivel az életmű záró korszaka "a nyilvánosság számára eddig alig, vagy egyáltalán nem hozzáférhető" volt, az 1925-30-as évek figurális műveit a szerzők, eltérő okokból, kevés figyelemre érdemesítették (S. A. Mansbach), most e járatlanabb út felé tereli a figyelmet, azt írása belső arányaival, a színes képanyag kiválasztásával is erősíti. Fejezetekre tagolt, az értekező esszé műfajához közelítő műve felépítésében nem követi szigorúan a monográfusok megszokott, életrajzi adatok tégláiból építkező módszerét. Mattis Teutsch munkásságának, életművének belső logikája, filozófiai és művészetelméleti beállítottsága, tájékozódási pontjainak széles köre, a korszakokat egységessé ötvöző átsugárzások, párhuzamosságok ellenszegülnek a merev időfalak közé szorító igyekezetnek. A kronológiát csak mértékkel használja, inkább csomópontokat, tematikus egységeket emel ki s ezeket vizsgálja, elemzi alaposan, a téma körbejárásával. Könyvét a 20. század elejének történelmi-társadalmi közegében, művészeti forrongásaiban helyét kereső ember (és művész) alakjának, rejtélyes személyiségének bemutatásával nyitja. A "járatlan ösvény", a "sziklás hegyi úton" elakadó szekér Kandinszkijtól kölcsönzött metaforájával jellemzi a távoli provinciából érkező státuszát, aki az alkotói szabadság talajára építette fel művészi programját. Jellemrajzát számos tényező árnyalta. Eredete "furcsa kettőssége", családi kötődései, vérmérséklete, érzelemvilága sokszínű, gazdagodó személyiségjegyekkel ruházta fel. Szabadságvágya mérhetetlen, magabiztos önhite határtalan, elhivatottsága rendíthetetlen. "A huszadik század gyermeke vagyok" hangozatta. Másutt pedig: "...azt csinálok, amit akarok", de ehhez tudásvágy, elmélyülés, megfontoltság, szűkszavúság társult. Megidézett kortársai, barátai szavaiból tónusgazdag kép bontakozik ki különös személyiségéről, megnyilvánulásairól, keretet adó környezetéről, arról az emberről, akinek "természetes közege a csend" volt. 521