Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Fejezetek Győr, Moson és Sopron vármegyék közigazgatásának történetéből (Szerk. Horváth József) (Hudi József)

ARRABONA 39. 2001. RECENZIÓK A tanulságos esettanulmány, amely számos adalékot szolgáltat a soproni, vasi, veszprémi és zalai nemesség újkori történetéhez, a hasonló vizsgálatok szükségességére is felhívja a figyelmet. Tóth László történész-muzeológus Győr vármegye közigazgatása az önkényuralom és a provizórium idején (1849-1867) c. írásában a kiegyezés előtti Győr vármegye közigazgatás-történetének két évtizedét a szakirodalom és a levéltári források alapján vázolja fel. A szabadságharc bukását követően előbb a székesfehérvári, majd 1851-től a soproni kerülethez tartozó megyében megítélése szerint az 1850-es évek második felében kibontakozó gazdasági és kulturális fellendülés mintegy előkészítette az 1860-61-es alkotmányos időszakot. Az 1861 januárjában megalakult 381 tagú megyebizottmány azonban idő hiányában komolyabb tevékenységet nem tudott kifejteni, mert a bécsi kormányzat felfüggesztette működését. Az 1861 utáni átmeneti kormányzás alatt a nyomasztó hatalmat a mindennapi élet szintjén a civil önszerveződések tették elviselhetővé. 1861-től a mérsékelten konzervatív Balogh Kornél főispán irányította a megyét, akit 1867-ben gróf Zichy Ferraris Bódog váltott fel. Működésüket változó összetételű megyei tisztikar segítette, ezt azonban a szerző - sajnos - nem vizsgálta, így a köztörténeti szint mögött meghúzódó "emberi tényezőről" keveset tudtunk meg. Ugyanezt nem lehet elmondani Hegedűs Zoltánról, aki Egy évtized Mosón vármegye életéből (1861-1871) c. tanulmánya megírásához a testületi iratokat jól felhasználta. Ezek alapján bemutatta a tisztújítások eredményeit (1847-től 1867-ig), a szervezeti, hatásköri változásokat, a tisztikar létszámának és fizetésének alakulását is. A mellékletben közölt statisztikából a megye ügyiratforgalmát is megismerhetjük. Álláspontja szerint Mosón vármegye "józan középutas" politikát folytatott, a polgári átalakulást jórészt a régi, tapasztalt tisztikar irányította. Az adatgazdag tanulmány azonban adós maradt a tisztikar mélyebb elemzésével, az 1850-es évek tisztikarának bemutatásával, s néhány jellegzetes karrier fölvázolásával. Egyelőre nem látjuk bizonyítottnak, hogy a polgári átalakulást valóban a régi tisztviselők irányították - különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez az átalakulás már a Bach-korszakban megkezdődött. Néma Sándor levéltáros Adalékok a polgári Győr vármegye közigazgatási szerveinek kialakulásához c. írásában az 1867 utáni Győr vármegye kialakulását vázolta fel. A felhasznált levéltári forrásokból megismerjük az 1867-es tisztújítást, a megyei közigazgatási beosztás létrejöttének körülményeit. A megyei vezetőréteg szerepét értékelve ő is a folytonosságra helyezte a hangsúlyt, mikor a Borovszky-féle megyemonográfiával (1910) egybehangzóan foglalt állást: "a megye vezetésében 511