Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK újabb referendum lehetőségében látta. A kormányfő ezzel egyébként Seipel egy korábbi kijelentését is megtámogatta. Ebben az osztrák kancellár Walkó 1927 végi ellennyilatkozatát értelmezve azzal nyugtatta meg ellenzékét, hogy a magyarok csak a békeszerződésen túlmutató kötelezettségekről mondtak le. A magyar miniszterelnök által felvetett népszavazások osztrák sajtó körökben egyébként malíciózus megjegyzésekre adtak ürügyet: azt taglalták, hogy Burgenland lakossága semmit sem üdvözölne jobban egy tisztességes keretek között megrendezendő szavazásnál. Amint a szociáldemokrata "Burgenländische Freiheit" megjegyezte: "...Égbekiáltó igazságtalanság lenne, ha Ungarisch-Altenburg (Mosonmagyaróvár), Ödenburg (Sopron), Güns (Kőszeg) és St.Gotthard (Szentgotthárd) továbbra is felszabadítatlanul a magyar börtönben sínylődne, amikor Burgenland a többi osztrák területtel egyetemben Nagynémetországhoz fog csatlakozni." A polémiák osztrák-magyar szempontú megközelítésének kibővülése a német propaganda küzdelem, jegyében Bethlen beszédének gondolatai és hozzájuk fűzött reflexiók jelzik a német kontextus fontosságát is. Korábban is láthattuk, hogy a térséget érintő viták messze túlmutattak a két szomszédos állam viszonyán. Németország, az össznémetség ügye, a nagynémet propaganda a kezdetektől fogva párhuzamos kísérőjelenségei voltak a Burgenland kontra Nyugat-Magyarország vitának. A német hatások azonban elsősorban az 1920-as évek vége felé, majd pedig különösen a következő évtizedben erősödtek föl. A békeszereződések idején Weimarban és Bécsben is kényszerűen tudomásul kellett venni az Anschluss tilalmát. A Seipel-korszak "egy nép két államban" (Ein Volk in zwei Staaten) elvének — vagyis a német és osztrák állami különállás koncepciójának—alkalmazása nem gátolta meg azonban az egyre szorosabb szálak, elsősorban gazdasági kapcsolatok kialakulását a két ország között. Osztrák vezető körök rendszeresen tartottak politikai tárgyú előadásokat Németországban, ahol előkelő, sokszor a rangjuknak kijárónál jóval előkelőbb fogadtatásban részesültek. Burgenland tartomány főnökének helyettese Ludwig Leser, 1929 márciusában például miniszterek, államtitkárok, főpolgármesterek előtt fejthette ki véleményét szűkebb hazája problémáiról. Hazatérve kijelentette, hogy a burgenlandi kérdést Németországgal nem érdemes összefüggésbe állítani. A tartomány feláldozására szerinte senki sem gondol, és a "hetvenmilliós német lakosság zárt sorokban áll Burgenland mögött". 397