Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA 39. 2001. TANULMÁNYOK tott beszélgetését is, melyben a kancellár kijelentette, hogy a magyarországi csapatösszevonásokról szóló jelentések éppenséggel kapóra jöttek a kormánynak az osztrák szociáldemokraták Sopront követelő lelkesedésének lehűtésére ; vagyis manipulálták a külső veszélyérzetet, így Ausztriában Burgenland ügye belső politikai játszmák eszközévé vált. Ebben az időben tehát elsősorban a belpolitika alakulása adott okot az aggodalmakra Bécsben és Kismartonban. A határkérdések bolygatására osztrák oldalon nem volt alkalmas a politikai klíma. A magyar kapcsolatokat is csupán egy kisebb incidens zavarta meg, amely bizonyos magyar körök tevékenységével állt összefüggésben. 1927 márciusában ugyanis újabb mozgolódás támadt Nyugat-Magyarország ügyében. A mozgalom központja a keszthelyi gazdasági akadémia volt, melynek hallgatói között szervezkedés indult azzal a céllal, hogy betörjenek Burgenlandba. Március 21-27. között néhányan egyesével és párosával meg is kezdték az átszivárgást a határ mellé, de Szombathelyen tartott megbeszélésük után kedve szegetten visszatértek Keszthelyre. A mozgolódást a magyar belügyi apparátus mindvégig szemmel tartotta. Bizalmas jelentés szerint a csoport vezetői budapesti politikai körökkel álltak kapcsolatban, akik között a főszerepet Pater Bonis Arkangyal és bizonyos P. őrgróf, vagyis Pallavicini György játszotta. A szereplők magatartását állítólagosán nem elsősorban az elcsatolt területek iránti aggodalom motiválta, hanem az, hogy a kérdésben zavart keltve nehézségeket gördítsenek a miniszterelnök közelgő olaszországi tárgyalásai útjába. Bellér Béla az osztrák-magyar viszonyt és Burgenland kérdését elemző 1986-ös tanulmányában kifejtette, bogy 1927-28-ban a magyar revíziónak kiváló lehetőségei bontakoztak ki, egyrészt az 1927-ben megkötött olasz -magyar barátsági és döntőbírósági egyezménynek köszönhetően, amellyel a hazai revíziós törekvések - legalábbis a közvélemény szemében - először találtak nagyhatalmi támogatásra, vagy legalábbis rokonszenvre az első világháborút követően, másrészt az ún. Rothermere akció következtében, mely a "Justice for Hungary" jelszavával a békeszerződés Magyarországgal szembeni igazságtalanságára hívta föl a nemzetközi közvélemény figyelmét. A revíziós törekvések erősödése Burgenland ügyében is éreztette a hatását, sőt Bellér szerint az elcsatolt NyugatMagyarország első számú tárgya lett ezen igyekezeteknek. Ennek oka pedig elsősorban a szomszédos Ausztria belső válsága és gyengesége volt. A szerző idézi a Burgenland körül 1927-ben kialakult nyilatkozat-háború részleteit. E szerint Seipel kancellár november 25-én, a szociáldemokrata Karl Renner volt kormányfő kérdésére a nemzeti tanácsban kijelentette, formális biztosítékkal rendelkezik a magyar kormánytól afelől, hogy az osztrák-magyar határkérdést Budapesten véglegesen elintézettnek tekin395