Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK gálta. A kormányzati oldal fogadókészsége a soproni megkeresésekkel kapcsolatban egyet jelentett a "szolid" irredenta gondolat erősítésével. Az érdekeket bizonyos határokon belül legalábbis a viszonosság jellemezte, hiszen a kormányzat Sopront tudta példaként állítani, amikor a nemzethez való csatlakozás illetve tartozás előnyeiről érvelt. Bár a támogatások - elsősorban a gazdasági támogatások - haszonélvezője igen, címzettje nem mindig, vagy nem elsősorban a város volt. A nemzet testéből 1918-19-ben kiszakadt nemzetiségekkel szemben Sopron az idegen ajkú lakosság államhuségét, patriotizmusát szimbolizálta. Különösen fontos lehetett ez a 20-as években elszigeteltségre ítélt magyar külpolitika számára, mely a kényszerű beilleszkedési politika közepette, a hangos revízió helyett a pozitív propagandára helyezte a hangsúlyt, s erre kitűnő lehetőséget kínált a soproni példa. Ennek érdekében persze áldozni is kellett. Ezt ösztönösen, vagy tudatosan érzékelve, joggal állapíthatta meg Thurner polgármester egy későbbi levelében, hogy bár a város a népszavazásért jutalmat nem vár, de a nemzeti eszme szolgálatában álló gazdasági élete megmentésében számít a kormányzat segítségére. A kormány retorikai megnyilvánulásai túláradó együttérzésről tettek tanúbizonyságot. Sopron érdekében az országos költségvetésben alfejezet ugyan nem nyílt, de a sikeres intervencióknak köszönhetően 1922-23-ban a város vezetői és testületei számos gazdasági, kereskedelmi, külkereskedelmi kedvezményben részesültek. Kedvező vámtarifa módosítások, egyes behozatali és kiviteli tilalmak feloldása, export állatvásár jog, ló exportvásár jog stb. erősítették a civitas fidelissima eszméjének gyakorlati előnyökre váltását. A nemzeti eszme sikerének bizonyítékaként mindenesetre a város demográfiai mutatószámait is idézni tudta, hiszen az 1920-as népszámlálásban szereplő adatokhoz képest a város magyar nemzetiségű lakossága közel nyolc százalékkal (3151 fővel) nőtt, a németek kb. 65.5 százalékos (1199 fő) csökkenésével szemben. 1926 nyarán készült bizalmas jelentés szerint ezzel szemben a város lakossága az idetelepült köztisztviselői karon kívül idegen a magyar kultúrától, ráadásul a népszavazás idején az osztrák gazdasági válság elől ide húzódó német ajkú vállalkozó, gazdálkodó réteg azóta eltávolodott a magyarságtól. A németesedés veszélyének kitett várost ráadásul eszmeileg és politikailag is fertőzik a határ túloldaláról. Az Ausztriából rendszeresen érkező újságszállítmányok révén Sopron "fő fészke a kommunista agitációnak", amit a jelentés szerzője szerint a választási eredmények is igazolnak. A fenti véleményt mindenesetre a megye konzervatív érzelmű főispánja Simon Elemér túlfűtött fantáziájú, soviniszta rémképként jellemezte, amely "... egy ébredő gyűlés felelőtlen szereplőinek ajkáról hangozhatna el". A területi veszteségek okozta érzelmi viharok azonban 392