Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Kücsán József: A soproni belváros adófizetői 1810-ben

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK 1807-1813 között találkozunk nevével a tizedjegyzékeken - 1810-ben pl. 85 akó bor után dézsmált. 1810-ben a belvárosi ingatlantulajdonosok közül - mint már említettük- Esterházy hercegre vetették ki a legmagasabb, 729 ft 301/8 kr adót. Igaz, ebből 284 ft 2 6/8 krajcárnyi hátralék volt! A belvárosi ingatlanok és a hozzájuk tartozó földbirtokok, továbbá a Rákóczi utcai ház és kertje az adott évben 445 ft 27V^ kr adóval volt terhelve. E rövid, anyagfeltáró közlemény - főként, mert nem akarunk a később szándékozott szélesebb merítésű és részletezőbb elemzéseknek elébe vágni egy esztendő egy városnegyedének forrásai alapján -, csak néhány jellemző tényre szeretne rámutatni. Elsősorban arra, hogy a belváros adóztatott lakóinak több mint harmada a jelek szerint szerény jövedelemmel rendelkező vagyontalan, vagy csekély ingatlanbirtokkal rendelkező személy volt, akiket az első három kategóriába sorolhattunk. Meglepően sok az iparos, köztük olyan foglalkozások űzője, mely mesterségekhez nincs szükség nagy alapterületet igénylő alapanyag- és készáruraktárra, nagyméretű és -számú szerszámra, kisegítő személyzetre, külön műhelyre. Ezért a mesterek zöme cipész (23 fő), illetve szabó (18 fő), akik egy bérelt szoba sarkában is berendezhették munkahelyüket. Mesterségenként szerényebb a létszáma a többi ipar űzőjének. Az adójegyzék öt mészárost, három péket, két szíjgyártót, két órást, két lakatost, két kéményseprőt, két fodrászt (egyikük parókakészítő is), egy borbélyt, egy paplankészítőt, egy serfőzőt, egy kötelest, egy posztóst, egy aranyművest, egy asztalost, egy kőfaragót, egy kalapost, egy kádárt, egy kárpitost, egy könyvkötőt és egy kártyafestőt nevez meg. Tizenöt fővel van jelen a belvárosi adózók között a kereskedők testülete, az egyszerű szatócstól a dúsgazdag borkereskedőig. A bizonyosan ipart űzők és a kereskedéssel foglalkozók létszáma a belváros adózói között 87 fő, ami megközelíti a 40 százalékot. Az adózók kategóriánkénti rendezése azt is megmutatta, hogy a belváros épületállományából melyek voltak értékesebbek, hol voltak magasabb presztízsű részei a negyednek. Első osztályba sorolt ház, (mely négyszögölenként 15 dénárral adózott), egy volt a belvárosban. Másodosztályú épületet néhányat találtunk a Fő téren és az Előkapunál. Harmadik és ötödik osztály közé sorolták a Fő tér több épületét, a Templom utca nyugati oldalának és a Szt. György utca mindkét oldalának a házait - köztük a „palotának" titulált épületeket is -, így ezeket relatíve magas használati értékűnek kell tekintenünk, hiszen ezen „elegáns" utcákban és házakban lakott a város vezető rétege! (Megválaszolatlan marad egyelőre a kérdés, hogy az Előkapu néhány első és másodosztályú, illetve a Várkerület két említett első osztályú épülete miért volt a korszak adótiszt379