Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Horváth József: Lébényi plébánosok hagyatékai a 18–19. század fordulóján

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK A kiadások másik részét a temetéssel, ill. a hagyaték felszámolásával kapcsolatos kifizetések képezik. Az executoroknak adott tiszteletdíjak mellett a temetési költségek alakulására érdemes külön is figyelnünk: megtudjuk pl., hogy a lébényi iskolamester 2 forintot kapott stólaként ill. egyéb teendők végzéséért; l-l forintot kapott a mecséri ill. a szentmiklósi iskolamester is közreműködéséért; az apátsági templom harangozója 30 krajcárt kapott; a három iskolamester az ünnepi szentmise alatt a kóruson énekelt - ezt 30 krajcárral honorálták; de a helyi "ludimagisternek" számos egyéb dolga is akadt, melyekért további 3 forintot kapott a hagyatékból. A többi tételt itt nem részletezve, az elmondottak alapján is kijelenthető: forrásunk a temetkezési szokások kutatásához is értékes adalékokkal szolgálhat. Az elismervények. Az irategyüttes harmadik egységét a mellékelt átvételi elismervények jelentik, melyekkel a kifizetések megtörténtét kívánták igazolni a hagyaték elrendezésével megbízott személyek. Ezen iratok forrásértéke abban rejlik, hogy a végrendeletben és az inventáriumban foglaltakat jelentős mértékben kiegészíthetik, pontosíthatják. Csupán két példát említek. Az inventáriumban csupán az áll, hogy a lébényi szabómesternek tartozott az elhalt 1 ft 30 krajcárral; az elismervényből viszont megtudhatjuk, hogy egy ujjas leibli megvarrása, két reverenda kifoltozása, valamint egy harmadik reverenda aljának "el keréttése" volt a munka tárgya. Egy másik elismervény még több adalékkal szolgál: ebben Fribérth Mátyás bíró azt adja írásba, hogy a plébános űr halála után - a sekrestyésnek adott 30 kr ül. a gyertyára költött 15 kr mellett - az aratóknak 6 ft 30 kr napszámot fizetett, a bormászi bűzahordóknak 18, a lébényieknek 30 krajcárt adott, míg a kaszásoknak, a gyűjtőknek és a szénahordóknak 25-25 krajcárt fizetett ki. Ez utóbbi adatai különösen értékesek, hiszen a gazdálkodás módjára - mellyel kapcsolatosan éppen ezen uradalomból tett közzé Benda Gyula egy nem sokkal korábban kelt fontos forrást (BENDA 1982) -, ill. a munkabérekre egyaránt fontosak. Összességében tehát megállapítható: a végrendeletből, inventáriumból és quietantia-levelekből álló irategyüttes kiváló lehetőségeket nyújt már önmagában is az elemzésre. A testamentum "szűkszavúságát" jól kiegészítik az utóbbi két forrás adatai: így kerekebb képet kapunk Bolodár Ferenc kapcsolatairól, vagyoni helyzetéről is; nem tudunk meg viszont semmit a vagyontárgyak további sorsáról, és a testáló környezetében élők is csak véletlenszerűen bukkannak fel. Az alábbiakban egy olyan irathagyaték bemutatására teszek kísérletet, melynek elemzésével ez utóbbi kérdésekre is választ nyerhetünk. 346