Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Horváth József: Lébényi plébánosok hagyatékai a 18–19. század fordulóján

ARRABQNA39.2001. TANULMÁNYOK krajcár maradt! A hosszú adatsorok összesítése után ezt állapíthatta meg a végrehajtásra kijelölt két egyházi személy Johannes Christophorus Schulmann rajkai és Josephus Stompff óvári plébános, akik az 1779. szeptember elsején lezárt számadást pecsétjükkel és aláírásukkal is hitelesítették. A részleteket illetően a leghosszabb - és talán információban is leggazdagabb - az első rész, a házban, ill. a ház körül található vagyontárgyak felsorolása: itt 181 számozatlan tételben mintegy három és félszáz vagyontárgy nevét, becsült értékét, valamint eladási árát vizsgálhatjuk. Az utóbbi adatokkal itt nem kívánok részletesebben foglalkozni, csupán megemlítem: már annak vizsgálata is izgalmas lenne, hogy a tárgyak milyen arányban kelnek el kikiáltási áron, ill. hogy annak hányszorosáért találnak gazdára; de érdemes lenne megnézni azt is, hogy ugyanazon vagyontárgyak egyes darabjai - nyilván eltérő anyaguk, méretük, állapotuk stb. miatt - mennyivel többet vagy kevesebbet érnek a licitálók szemében. Csupán egy példát említve: öt "imeg", azaz ing is szerepel az árverésre bocsátott vagyontárgyak között, melyek közül egy-egy 10, ill. 20, három pedig 30-30 krajcár kikiáltási áron került kalapács alá; a vevők viszont 15, 31,45,47 ill. 50 krajcárt fizettek az egyes darabokért. Értékesebb tételeknél az eltérés még jelentősebb lehetett; ugyanakkor szép számmal találhatunk olyan vagyontárgyakat is, melyek kikiáltási áron keltek el, vagy csupán néhány krajcárt ígértek rájuk a résztvevők. A vagyontárgyak első jelentősebb csoportját az állatok képezik, aligha véletlenül: valószínűleg azokon "adtak túl" a leggyorsabban, hiszen azokról gondoskodni is kellett. Bolodár Ferenc hagyatékából 4 tehén, 2 borjú, 2 üsző, 5 malac, 1 "emse sőrtvéles", 5 lúd, "10 Iffiu, és 4 Öreg Polka", "1 Köss Méhe házatskájaval együtt" ill. "Ház kőrűl lévő Baramfia" került értékesítésre, és 103 forint 52 krajcár jött be értük együttesen, azaz a házi és ház körüli javak értékének egynegyedét az állatok jelentették. Közülük is a tehenek voltak a legértékesebbek: a négy esztendősért pl. 12 forintot, az öt évesért 11 forintot adott az új tulajdonos. A ludak 1 forint 30 krajcárt, a baromfiak 3 forintot, a pulykák 3 forint 40 krajcárt hoztak, míg a méhekkel teli kas 4 forint 6 krajcárért kelt el. (Ez utóbbi kapcsán megjegyzem: a hagyatékban szereplő 15 üres méhkas 1 forint 30 krajcárt ért; ugyanakkor jelzi azt is, hogy Bolodár Ferenc korábban intenzívebben is méhészkedett.) Az állatok száma és megoszlása kapcsán érdemes egy pillantást vetnünk Lébény község 1778/1779. évi adóösszeírására: hogyan viszonyulnak ezek az adatok a lébényi gazdák állományához? Összevetve a két dokumentumot, megállapítható, hogy a plébános állatállománya lényegesen elmarad a legmódosabb gazdákétól: Fribert Mátyás bíró neve mellé 342