Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Pusztai Rezső: Római-kori településmaradvány, villa rustica kutatása Mosonszentpéter község keleti határában, a Kecske-földeken

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK tak, de használatosak voltak az 5. században betelepülő germán lakosság körében is. Ez a csattípus azonban messzire követhető még a X-XI. században is. A 27. képen a 12,13 számú csatok, a 9. számmal jelzett pontkörökkel díszített, kígyófejes végű karperec, a 10. számú kis bronzgyűrű töredéke és a phallikus csüngő (11. sz.) késői, 4. századi tárgyak. Nagy valószínűséggel már az 5. századi tárgyak közé sorolható a 28. számú sokszögű dísz, mely forma függők és tűk végdíszeként volt divatos a betelepült germán lakosság körében. Ugyancsak a korai népvándorlás korra utal a csatkarikára ráhajló végű csatnyelv (30. sz). Lószerszám szíjazatához tartozhattak a nagyobb méretű karikák töredékei, díszgombok és szegecsek (14,15,16,20,21,22,23,24,25). Az ólomtárgyak közül a 43. számú súly, a 40. számú orsókarika lehetett. Ez utóbbin mindkét felén bekarcolt vonaldísz van: a lyuk és a perem közötti részen kör, melyet a lyukig ferdén bekarcolt küllős vonalkázás díszít. Az ábrázolás talán az ólomhoz vagy (és) a fonáshoz kapcsolódó babonás jelzés lehet. Néhány tárgy a lakásra és berendezésre utal, mint például a 12. kép 35. szám alatti ládafül tulipán végződésű töredéke, a 15. kép 6. szám alatti bronzpánt-dísz tűzvészben átégett öt töredéke, mely bútor, esetleg ajtó dísze lehetett. Díszítése, a tojásfüzér motívum a II-III. századi terra sigillata edények elmaradhatatlan záródísze. Ajtózárak tartozékai voltak a 12. kép 32, 33, és 34. számú bronztárgyak és egy karikában végződő nagy vaskulcs (13. kép 20). Még ehhez kapcsolódnak a 13. képen a házak tetőszerkezeténél végzett ácsmunkák során és ajtóvasalásoknál használt különböző méretű és fejformájú vasszegek (12-18,25-27). A13. képen 21. szám alatt egy asztalos idomgyalujának kissé homorú pengéjű kése a településen dolgozó iparosokról ad némi tájékoztatást. A 13. kép 19. szám alatti széles pengéjű köpűs lándzsahegy katonai fegyver volt, de vadászatra, állat őrzésnél is használták. A D és négyzetes alakú vascsatok a 4. század végén, de az azt követő évszázadokban is időhatár nélkül folyamatosan megtalálhatók változatlan formában. A településen gyűjtött pénzérmékről: A település legfelső rétegéből a szépszámú bronz és vasból készült különböző rendeltetésű használati tárgyak, ékszerek stb. mellett a legutóbbi években végzett műszeres kutatással közel kétszáz darab pénzérmét is sikerült összegyűjteni. Megtisztításuk után néhány legújabb kori pénz kivételével római korinak bizonyultak. Sajnos a "kemizálási prog30