Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Alsó-ausztriai Kamara által kezelt Mária királyné-féle birtokok (Lébény, Szentmiklós, Mecsér, Szentjános, Szentpéter, Belsőkimle) 67 portája az országos kategória rendszerben a jómódú középbirtokok sorába tartoznának. Adózóerejét tekintve ezzel rokon a Puchaim(b) család 46 portás uradalma (Köpcsény, Körtvélyes, Radendorf). 10-20 porta között 6 birtokos jelent meg; közülük egy egyházi, a győri székeskáptalan az e században mezővárossá emelkedett védenyi birtokkal (18 porta). Az öt világi birtokos közül Rausar Sebestyén egyértelműen a megyei nemesség csekély számú középbirtokosának egyike volt, aki e státust az országos összehasonlításban is megtartotta. Ő 1549-ben Mosón vármegye alispáni hivatalát is viselte. A család az eddigi ismeretek szerint 1433-ban tűnik fel, akkor egyik tagját gátai bíróként említették (PRICKLER 1972. 54.). A 13 portányi gálosi és gesztencei (Pusztasomorja) birtokokkal rendelkező Lipcsey Gáspár, Rausarhoz hasonlóan ugyancsak a Mohács előtti megyei gyökerekkel rendelkező kisszámú mosoni középbirtokos nemesség képviselője. (NAGY 1860. 121-123.) E vékony réteg több tagja a szomszédos törvényhatóságokban is birtokokkal rendelkezett. Ez jellemezte az Oroszváron birtokló sávoli Josa/Jozsa családot is. Jósa Istvánt már 1510 körül a Mosón megyei birtokosok között tartották számon, ugyanakkor felesége, Kolos Anna révén jelentős Komárom vármegyei birtokok tulajdonosává vált. Savoli (de Sawol) Jósa Istvánnak egyetlen fia, Farkas és két leánya született. Az idősebb leány, Bora (Borbála) esete jól példázza e szűk réteg közötti rokoni kapcsolatokat: ő a későbbi mosoni alispán, Rausar Sebestyén hitvese lett (Nagy 1859., 354.). Az örökösök, Farkas fia, Benedek és nagynénje Borbála 1580-ban osztoztak meg Hathalmi György özvegyével, Kolos Erzsébettel - a néhai Kolos Ambrus leányával - a közös ős, Kolos László után maradt Komárom vármegyei birtokokon, amelyek Melence, Kolosnéma (Kolos Néma), Nagy- és Kiskeszi, Ekei, és Andrásháza falvakat érintették, továbbá Vas, Aleh (?) pusztákat (praedys), illetve Lowal falu egyes területeit. Mindössze 9 birtokos rendelkezett 1-9 közötti portaszámmal, és egy 0,5 portával. Bár a kategória rendszer szerint ők alkotnák a vármegye kisbirtokosi körét, a név szerinti vizsgálat más, a későbbi forrásokban is utóiérhető jelenségre hívja fel a figyelmet. A fenti csoport több tagja, Bakyth Péter, Báthori András, Pálffy Péter valójában a tágabb térség nagybirtokosai, akik Mosonban csak törzsbirtokaiktól leszakadt csekély részbirtokkal rendelkeztek. A fenti évből fennmaradt egy egytelkes nemesi összeírás, amely 7 településen (Köpcsény, Oroszvár, Rajka, Bezenye, Nyúlás, Nezsider, Zurány) jelezte e nemesi réteg jelenlétét. A települések során végigtekintve rögtön felvetődik a kérdés: vajon tekinthetjük-e ezeket a nemeseket a Sopron, vagy Vas vármegyék nemesi falvaiban élő taxalisták 302