Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Alsó-ausztriai Kamara által kezelt Mária királyné-féle birtokok (Lébény, Szentmiklós, Mecsér, Szentjános, Szentpéter, Belsőkimle) 67 portája az országos kategória rendszerben a jómódú középbirtokok sorába tar­toznának. Adózóerejét tekintve ezzel rokon a Puchaim(b) család 46 portás uradalma (Köpcsény, Körtvélyes, Radendorf). 10-20 porta között 6 birtokos jelent meg; közülük egy egyházi, a győri székeskáptalan az e században mezővárossá emelkedett védenyi birtok­kal (18 porta). Az öt világi birtokos közül Rausar Sebestyén egyértelműen a megyei nemesség csekély számú középbirtokosának egyike volt, aki e státust az országos összehasonlításban is megtartotta. Ő 1549-ben Mosón vármegye alispáni hivatalát is viselte. A család az eddigi ismeretek szerint 1433-ban tűnik fel, akkor egyik tagját gátai bíróként említették (PRICK­LER 1972. 54.). A 13 portányi gálosi és gesztencei (Pusztasomorja) birto­kokkal rendelkező Lipcsey Gáspár, Rausarhoz hasonlóan ugyancsak a Mohács előtti megyei gyökerekkel rendelkező kisszámú mosoni közép­birtokos nemesség képviselője. (NAGY 1860. 121-123.) E vékony réteg több tagja a szomszédos törvényhatóságokban is birtokokkal ren­delkezett. Ez jellemezte az Oroszváron birtokló sávoli Josa/Jozsa családot is. Jósa Istvánt már 1510 körül a Mosón megyei birtokosok között tartották számon, ugyanakkor felesége, Kolos Anna révén jelentős Komárom vár­megyei birtokok tulajdonosává vált. Savoli (de Sawol) Jósa Istvánnak egyetlen fia, Farkas és két leánya született. Az idősebb leány, Bora (Bor­bála) esete jól példázza e szűk réteg közötti rokoni kapcsolatokat: ő a későbbi mosoni alispán, Rausar Sebestyén hitvese lett (Nagy 1859., 354.). Az örökösök, Farkas fia, Benedek és nagynénje Borbála 1580-ban osztoztak meg Hathalmi György özvegyével, Kolos Erzsébettel - a néhai Kolos Ambrus leányával - a közös ős, Kolos László után maradt Komárom vármegyei birtokokon, amelyek Melence, Kolosnéma (Kolos Néma), Nagy- és Kiskeszi, Ekei, és Andrásháza falvakat érintették, továbbá Vas, Aleh (?) pusztákat (praedys), illetve Lowal falu egyes területeit. Mindössze 9 birtokos rendelkezett 1-9 közötti portaszámmal, és egy 0,5 portával. Bár a kategória rendszer szerint ők alkotnák a vármegye kisbir­tokosi körét, a név szerinti vizsgálat más, a későbbi forrásokban is utóiér­hető jelenségre hívja fel a figyelmet. A fenti csoport több tagja, Bakyth Péter, Báthori András, Pálffy Péter valójában a tágabb térség nagybirto­kosai, akik Mosonban csak törzsbirtokaiktól leszakadt csekély részbirtok­kal rendelkeztek. A fenti évből fennmaradt egy egytelkes nemesi összeírás, amely 7 településen (Köpcsény, Oroszvár, Rajka, Bezenye, Nyú­lás, Nezsider, Zurány) jelezte e nemesi réteg jelenlétét. A települések során végigtekintve rögtön felvetődik a kérdés: vajon tekinthetjük-e ezeket a nemeseket a Sopron, vagy Vas vármegyék nemesi falvaiban élő taxalisták 302

Next

/
Thumbnails
Contents