Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK tórésszel díszítették. Nem gombokkal, hanem áthajtással záródott, belül a derékon két pertlivel kötötték meg. Derékig a testhez simult, csak az alatt ráncolták, jobbára hátul. Kockás vagy csíkos anyaggal bélelték az egyszínű, fekete, sötétkék illetve sötétbarna posztóból, szövetből varrt ruhafélét. Horvátkimlén keskeny állógallérral készült s elöl már gombbal zárult. Olykor hátközépen gombolták és elöl két sor gombbal, posztócsipke rátéttel díszítették. A "jupa" alig különbözött a környező magyaroknál és németeknél használatos spanzertípustól. A nők hátrafésülték a hajukat, a lányok középütt választékkal, az asszonyok anélkül. Aztán befonták és kontyot tekertek belőle. Ha kicsinek érezték a kontyukat, kenderkócot tekertek köré. Leszorítót, merevítőt nem használtak. Az idősebbek fehér vászonkendőt tettek a fejükre vagy jól mosható anyagú, fekete alapon apró virágmintásat, amit a konty alatt kötöttek meg. Erre került a hímzett fejkendő a pozsonyi vásárról. A horvátok mellett a megye mezővárosainak magyar asszonyai viselték ezt a típust, amely a XX. század elején már a kelengye része lett. Nagy becsben, dohány illetve levendulalevelek között tárolták. Az I. világháború után többé már nem juthattak hozzá, eltűnt a pozsonyi piacról. A meglévő kendők öröklődtek a családok egymást követő női generációiban. Többet közülük kívánságra az idős asszonyokkal eltemettek. A vállkendőre emlékeztető nagyméretű kendők egyik sarkon V alakban csíkmintával hímzettek. Alapanyaguk fekete színű finom szövet, selyemripsz, fényes felületű un. kangárszövet vagy vékonyabb filc. Hozzávarrt kötözött rojt szegélyezi őket. Bezenyén Matusichné végezte a rojtozást fekete selyemfonallal. Horvátkimlei gazdagabb asszonyok számára hímzést is vállalt az I. világháború végéig. Mustárszínű bársonyalapra dolgozott, a mintakincset átvette a pozsonyi darabokról. A rojtszegély felső sávját csomózta, mintázatot hozott létre, alul a rojt hosszúsága elérte a húsz centimétert is. A mintázat minden kendőrojton más és más. A temetéseken és a gyászidőben használt fekete kendőről hiányzik a hímzett sarok, a kötözött rojt az egyedüli dísze. A hímzés selyemszállal készült, széles színskálával, többnyire melirozott, osztatlan selyemszállal. Ennek elfogadása a városi ízlés térhódításának jele. A mintakincs sem népi jellegű. Fantáziadús hímzőre vall a bimbó-virágfej-levél motívumok erős, de sok variációs stilizálása. A hímzett kendőket ősztől tavaszig ünnepeken és alkalmanként használták. Télen vékonyabb szövet vagy kartonkendőt kötöttek alá, amit a tarkón csomóztak meg. Az alsó kendőt kissé a homlokukba húzták. Erre kötötték a hímzett kendőt lazán, homlokukat nem takarva. Olykor hátul összecsomózták és beborították a sötét színű szövet illetve kötött nagy kendővel. A nagyobb méretű hímzett kendők lecsüngő rojtját 280