Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Ács Anna: A bezenyei és kimlei horvátok népviselete

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK darabokhoz juthattunk volna, ám azok is elérhetetlenek voltak, mert egy magángyujtő az 1960-as évek végén a még fellelhető anyagot elvitte a faluból. Ezért a horvátkimlei hagyományos paraszti öltözeti formák rekonstrukciójakor csupán a megőrző emlékezetre és a fennmaradt régi fényképek tanúságára hagyatkozhattunk. A viselet főbb jellemzői Gyermekviselet A Mosón megyei horvát községekben a csúszó-mászó kisgyermekekre, fiukra és lányokra egyaránt ruhácskát (kjalinac) adtak. Ez pargetből vagy bontott anyagból készült. Legszívesebben színes, mintás anyagból varrák. A többnyire hosszú ujjú ruhácskát hátul gombolódó széles körgallér díszítette. Az ünnepi gallér csipkéből készült, esetenként pedig körben azsúrozták. A ruhácska alatt jobbára kezeslábast viseltek. A hosszú ujjú, térd alá érő, testhez simuló, melegebb anyagból varrt, elöl köldöktől, hátul viszont végig nyitott és gombbal záródó ruhafélének több féle elnevezése volt ismert: "strikána" illetőleg a német Seisshosen, de főként a "hlácsice" nevet használták. A gyakran önmagában viselt alsóruhát még az I. és II. osztályos iskolás gyermekek is hordták, bár szégyenkezve. A parget anyagú kezeslábast otthon varrták a nők, ritkábban a mosoni és magyaróvári vásáron szerezték be, főleg a Simon Judai legnagyobb őszi vásáron, amikor az egész család számára megvásárolták a ruhákat a hideg téli napokra. Abezenyeiek élénken emlékeztek egy Kurtz Leopold nevű - csúfnevén "Puitli" - rajkai házaló zsidóra, aki zöld abroszba kötve a hátán hordta a portékáit, ruhaanyagot, cérnát, gombot árult. Ambrus Tamás szerint így kínálta a pargetot: "Meglátja, ilyent máshol nem kap, jót és olcsót is." Bezenyén és Horvátkimlén szinte minden háznál volt varrógép, maguk varrták az alsóneműt és az egyszerűbb ruhaféléket. Csupán az ünnepi viseletet készíttették helyi szabókkal és varrónőkkel. A kezeslábasra hétköznap barna, ünnepen fehér pamutharisnyát húztak. A kisfiúk térd alá érő vagy hosszú szárú nadrágot viseltek. Ezt és a hozzá tartozó kabátkát szabó varrta, míg az inget az anya-nagyanya. Nyáron egy szál glottnadrágban jártak, mezítláb, míg télre csizmát kaptak. Hajukat rövidre nyírták, elöl a homlokuknál azért hagytak egy kicsit hosszabb hajat, "sap"-ot. Az iskolában sötét kék illetve zöld szövet vagy bársony, már "férfias" nadrágot hordtak. A kislányok szintén iskolás korukban kapták meg első nőies öltözetüket, amely szinte kicsinyített mása volt a felnőtt viseletnek. Hosszú, bokáig érő sötét szövet, ritkán selyem szoknyát, fekete színű festő félkötényt, fehér, bő ujjú, körgalléros blúzt, színes, elöl szalagokkal össze275