Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dr. Czigány Jenő: A győri Xántus János Múzeum mesterségesen torzított koponyái

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK DR.CZIGÁNYJENŐ: A győri Xántus János Múzeum mesterségesen torzított koponyái Ősidők óta népszokások őrzik az emberi testen mesterségesen végzett alakítások, torzítások formáit. Ezek közül csak kevés eljárás érinti a csontozatot, a csontos vázat, a legtöbb a lágyrészek átfúrását, tágítását, nyújtását eredményezi. Ismeretes pl. a kínai népnél alkalmazott láb fejtorzítás. A Dél-Afrikában élő egyes népcsoportoknál, valamint a burmai padaung népnél rézkarikák (20-22 db) felhelyezésével nyújtják meg a nyakat. Ezáltal deformálódnak a nyakcsigolyák és részben a felső bordák is a jelentős súly miatt (8,13). A mesterségesen végzett koponyatorzítás szokása jóformán már az ókorban elterjedt az egész földkerekségen, mint azt a korabeli írók feljegyzéseiből is ismerjük, de egyes afrikai népeknél napjainkban is megtalálható. A mesterséges koponyatorzítás lehetséges, hogy Kréta szigetéről, a föníciaiak közvetítésével került Egyiptomba a XVIII. dinasztia (Kr.e. 1550-1070) idején. Innen észak felé a hettita birodalom közvetítésével jutott Iránba, majd a Kaukázus és a Krím-félsziget népeihez. Az iráni eredetű alánok, szarmaták és jórészt a hunok hozták KeletEurópába a népvándorlás korai időszakában a koponyatorzítás szokását (1,6,10,18). Az európaiakon kívül igen jelentősek a dél-amerikai Peruban előkerült mesterségesen torzított koponyaleletek. Magyarországon 1867. augusztusában, Csongrádon találtak rá az első, mesterségesen torzított koponyára (1,4), azóta több mint másfélszáz ilyen lelet ismeretes. A hazai mesterségesen torzított koponyák csaknem kivétel nélkül a korai népvándorlás idejére tehetők. A Kr.u. IV-V. századi iráni eredetű szarmata és alán népcsoportok, majd a velük összeköttetésben lévő mongoloid elemekhez kötött hunok hozták magukkal ezt a szokást, és került tőlük távolabbra a langobardok, türingek, burgundok lakta területek felé. A korai torzítások idején még csaknem egyenlő arányban fordulnak elő férfi és női egyedek. A későbbiekben főleg a női előfordulás a gyakoribb. Bartucz L. a kiszombori gepida temetőből, 1934-ben 21 torzított koponyát írt le (1). 249