Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)
Tanulmányok - Kőrösi Andrea: A Mosonszentmiklós–Gyepföld dűlőben végzett ásatás állatcsot anyagának értékelése
ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Bronzkor A leletanyagban a legtöbb a szarvasmarha maradványa. A szarvasmarha csontok számának kb. a fele juh- és a harmada sertésmaradvány. Egy nagy méretű szarv töredéke mutatja a kecske jelenlétét a telepen. 3 csont képviseli a kutyát. Ebből a korból több vadállatcsont került elő, mint az Árpád-korból, de a korra jellemző nagyvadaktól egyetlen lelet sem került begyűjtésre. Minden vadmaradvány halcsont. A ponty és a csuka csontjai meghatározhatók voltak, de ezen kívül 3 halmaradványt nem tudtam fajra meghatározni. Kelták Ebból a korból a kis számú megismert objektumból viszonylag kevés a lelet, ám arányaiban igen jelentős. A juh maradványok száma kétszerese a szarvasmarháénak. Harmadik a sorban a sertés leletek száma. A lótól 3 db, tyúktól 2 db csont került begyűjtésre. Vadcsont egyetlen darab került elő (gímszarvas). Árpád-kor A leletek főként házi állatok maradványai. Erősen fragmentáltak. Összesen 9 db csont származik vadállattól, ebből is egy csak a vaddisznómaradvány, a többi halmaradvány Ez érthető is, mivel az Árpádkorban a vadászat már nem élelemforrást biztosító tevékenység, és az uraságok kiváltsága. A háziállatok közül a szarvasmarha adja a maradványok felét. Az egyik objektumban egy juvenilis korú majdnem teljes borjúváz feküdt. A többi szarvasmarha csont főként kifejlett egyedektől származik. Kevesebb a juh és a sertés maradványa. A sertés csontok között gyakori a subadultus ill. juvenilis korban leölt egyed maradványa. A telepről előkerült ló és kutya csontok mutatják az állatok fontosságát az ott élt emberek életében. Az egyik objektumból egy hiányos kutyaváz került elő koponyával együtt. Egy másik objektumban pedig csak egy koponya feküdt. A letelepedett életmódhoz köthető tyúk- és lúdtartást mutatja az előkerült baromfileletek viszonylag nagy száma. Abaromfikról elmondható, hogy kis testméretű egyedek voltak. 227