Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Aszt Ágnes: Előzetes beszámoló a Mosonszentmiklós-Gyepföldek dűlő területén végzett régészeti kutatásokról

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK utóbbin pedig későbronzkori halomsíros, avar és Árpád-kori temetkezések. A lelőhely-gazdagság a terület földrajzi-természeti viszonyaiból következik. A Kárpát-medence Ny-i kapujának is tekintett Kisalföldnek a Lajta (magyar nevén Sár) és a Duna folyók által szabdalt szigetes-dombos világa, amelyben az erdők, ligetek, mocsarak, tisztások, berkek változatos térformákat eredményeztek, ideális telephelyül szolgált valamennyi kultúrának. A terület éghajlata kiegyenlítettebb, mint pl. az Alföldé, nincsenek nagy aszályok nyáron, és ritka a hosszú kemény tél is. Az évi középhőmérséklet alacsony, 9,5 °C, ám kicsi a hőingadozás is, évi 21 °C. A csapadék (évi 550-700 mm) kielégíti a termelés által megkívántakat, az egyetlen kevésbé kellemes jelenség csupán a táj nyitottságából adódó állandó szél, amelynek uralkodó iránya ÉNy-i, É-i, Ny-i. Mindezen tényeket igazolták a gyepföldi megfigyeléseink is, ahol a hagyományos régészeti kutatási módszerek mellett lehetőségeink szerint igyekeztünk a természettudományos leleteket is begyűjteni, és a vizsgálatokat elvégeztetni. Ez azonban nem valósulhatott volna meg a bevont természettudósok önzetlen, baráti segítségnyújtása nélkül -jelentéseik a cikk végén olvashatóak, köszönet érte. Felmérésünk során a rongált felületen 627 objektumot sikerült dokumentálnunk, ezek száma a bontások során, az újranyesések után 650-re emelkedett. Mindebből az igen rossz körülmények miatt csupán 183 objektum kibontására vállalkozhattunk. Bronzkori telep jelenségek (KB. I.) A területen megfigyelt legkorábbi jelenségek a kora-bronzkori Makókultúrához kapcsolhatóak. Legteljesebb leletegyüttese egy 60 cm átmérőjű, -20 cm mély , 308 jelzetű gödörből került elő, amiből orsókarika, őrlőkő, egy bekarcolt vonalakkal díszített szalagfüles fazék és egy teljes tálka került elő. Ha Győr környékének tágabb régióját vizsgáljuk, akkor is megállapítható, hogy ez a Makó-Kosihy-Caka - kultúra jelenti a legkorábbi bronzkori népességet. (I-II. tábla; 1. tábla) Ehhez a kultúrához kapcsolható egy K-Ny-i irányú, széles, sekély, szabálytalan kiképzésű árokpár is (37. és 212. obj.), amely a korai bronzkori településnek meghatározó eleme lehetett. Az árokpár mindkét eleme 240 cm széles, mélységük -18-38 cm között mozgott. A 37. objektumot 20 m-n keresztül tudtuk követni, világosan mutatkozott Ny-i vége, míg a K-i részét a 20. (Árpád-kori) objektum metszette. A 212. ároknak szintén élesen elvált a Ny-i vége, míg K-felé befutott a markolók "alakította" szelvényfal alá, ezt az árkot 880 cm-n keresztül lehetett meg214