Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Bóna István: Befejező ásatás a bezenyei langobard temetőben (1964)

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK megemlíteni, hogy sárgadinnye alakú gerezdes gyönggyel együtt nemcsak Bezenyén, hanem már Selzenben is előfordul millefiori csőgyöngy (Lindenschmit 1848, 21, Nr. 11), hasonlóképpen Güttingenben (Garscha 1970, táblázat 168a, 183,196) és Schretzheimben (Koch 1977, 82, Taf. 96,15 az 5-6. színes táblán). Szarvasagancs csapból faragott díszkorong (Hischhornscheibe) A langobard női viseletben sem az Elba-vidéken, sem a Duna-vidéken, sem pedig utóbb Itáliában nem terjednek el az agancsból faragott díszkorongok. Csontból faragott egyedi példányok ugyan Hegykőn előfordulnak, ezek azonban lapockából készült vékony tarsolydíszítő lemezek. Éppen ezek ismeretében volt meglepő a bezenyei 73. sírban a Merovingkultúra gyakori díszkorongjának jelentkezése. A sírdúlás megkímélte a korongot, ott került elő, ahol a hasonlókat az életben viselni szokták: a késsel együtt baloldalt függött le az övről (6. kép - a viselési módhoz vö. Koch 1977, 81 és Zeiler 1996, 675, Abb. 541). Korongunkat a korszakban szokásos módon, egy elhullajtott szarv lefűrészelt alsó végéből, a szarvcsapból alakították ki, emiatt egyik oldalán természetes szegélye van, míg a másik oldala sima. Az eredetileg a koponyához kapcsolódó szegélyes oldalt nem mindig díszítik (pl. Ciply 672. sír, Fayder-Feytmans 1970, 13. t.), többnyire azonban nem találták zavarónak a durva keretet, lesimították a kereten belüli részt és díszítették (pl. Schretzheim 40, 131, 300. sír, Koch 1977, Taf. 15,14; 32,14; 79,16). A korong két oldalán általában különböző díszítés van, ez eleve azt igazolja, hogy a korongokat nem varrták fel, nem rögzítették semmihez. A leggyakoribb díszítés az egyszerű pontkör, illetve a pontkör minták. A sima oldalt rendszerint körzővel húzott körív-minták, félkörök, körív párosok, keresztek díszítik bőséges pontkör-mintákkal kísérve vagy pontkörökbe foglalva. Bezenye 73. sírjának korongját az egyik leggyakoribb motívum, a körzővel komponált és meghúzott hatszirmú rozetta díszíti. Ennek közeli rokonai Dél-Németországban gyakoriak, így pl. Altenerding 962. sír (Sage 1984, Taf. 32,11 = Taf. 122,30) Schretzheim 128. sír (Koch 1977, Taf. 32,21), 209. sír (uo. Taf. 49,13), 410. sír (uo. Taf. 109,6), Binningen 12. sír (Garscha 1970, Taf. 20, A.12). Dél-Németországból átjut a Rajnán (Ritterdorf 139. sír, Böhner 1958, 130, Taf. 23.13) s egészen Valloniáig elterjed: pl. Maastricht-Pandhof (YpeiGlazema 1955, 56. kép), Ciply 641. sír (Fayder-Feytmans 1970,109/130.t). Bezenye esetében a szarvcsap-korong a Meroving-kultúra nyugati övezetével való közvetlen kapcsolatok bizonyítéka, kronológiai értelemben pedig az 550-es évek tanúja. Az 550-nel kezdődő két utolsó pannóniai langobard évtizedre utal a 73. sír S-fibulája és gerezdes díszgyöngye is. 198