Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK tőségének (Várady László könyvére - VÁRADY 1969 - támaszkodó, a könyv kritikáját figyelemre nem méltató) túlértékelése. Ezért telik meg mind a négy pannon tartomány gót-alán-hun szövetségesek és családtagjaik sírjaival és ezért üresedik ki az 5. század második harmada szinte teljesen. J. Werner a későrómai határerődökben előforduló torzított koponya-, keleti fémtükör- és hun üst-leleteket értékelve már rámutatott, hogy "nur ausnahmweise kann es sich dabei um die Hinterlassenschaft hunnischer Hilfstruppen in römischen Diensten handeln" (WERNER 1956,92). Ajánlom ezt a megjegyzést mindazok figyelmébe, akik jóformán az összes, az 5. század első felére datálható leletet a hunok pannóniai uralma előtti évekbe kívánják belegyömöszölni, a Kárpát-medencét szinte "huntalanítani", ráadásul egyetlen (véletlenül forráshellyel megnevezett) leszakadó csoporttal, az Alatheus-Saphrax-féle csapattal kívánják azonosítani. Az árpási sír feltárásakor megfigyelt temetkezési szokások és a leletanyag összessége keleti emberre (és keleti környezetére) vall, ebben egyetértenek a vitapartnerek (TEJRAL 2001, 41: "Die Kesselbeigabe /in Bfiza, T.P./ erinnert an reiternomadische bzw. alano-sarmatische Gräber, wie dem von Árpás in Pannonién...", Katalog 120: "Der vornehme Tote, zweifellos östlicher Herkunft..."). Teljesen valószínűtlen, hogy az alig húsz éves ifjú, immár a második (vagy akár a harmadik!) generáció tagja a 380-as foedus óta, ilyen kevéssé alkalmazkodott volna a római környezethez, ennyire ragaszkodhatott volna sztyeppéi örökségéhez. Mivel sem a leletanyag, sem a szokásanyag nem zárja ki az 5. század második harmadára való keltezést, és mivel, mint fentebb bemutattuk, mindezek szorosan kötődnek a hun vándorláshoz, semmi sem kényszerít arra, hogy korábbi keltezésünket megváltoztassuk. Az árpási ifjút továbbra is friss jövevénynek tartjuk, akit Mursella városának már a hunok megjelenése előtt megindult pusztulása után, hun módra, ázsiai (de legalább is keleteurópai) eredetű lószobrocskával, a pusztai lovasok sírjaira emlékeztető bronzedénnyel, feltűnően gazdag étel- és italmelléklettel ellátva, a kornak megfelelő öv-, nadrág- és csizma viseletben temettek el. Azt persze nem tudjuk megmondani, hogy mi volt az anyanyelve, vagy magát milyen népcsoporthoz tartozónak vallotta volna. Akár alán, akár keleti germán, akár más, a hunokhoz csatlakozott ősökre vezethette vissza a családfáját, eltemetni hunként temették el. 172