Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK típus egykorú meglétére tekintettel a Kaukázus előterében vö. KOVALEVSKAJA1981, 60. tábla 12, ennek a megoldásnak nagyobb az esélye). Nadrágcsat. Meghatározása néha komoly nehézségbe ütközik - nem csak a megfigyelések sajnálatos hiánya miatt. Kérdés ugyanis, hogy - kard mellékelése esetén - vajon a második (általában az övcsatnál kisebb) csat mire szolgált? Kardszíjra-e, vagy a nadrágra? Későbbi (avar kori) példák a második megoldást támogatják, ezzel azonban a kardszíj létét semmi esetre sem kívánjuk tagadni. Valószínűnek tartjuk, hogy a csizmacsatoknál számbavett övcsat - kisebb csat - csizmacsatpár együttesekben a második csat többnyire éppen a nadrágcsat lehetett. A "két csatos" viselet gondot okoz a Felső-Tiszavidék, a Marosszentanna-Csernyahov kultúra és kisebb mértékben a szarmaták temetőiben is, ahol pedig fegyverövvel alig számolhatunk. Csizmacsatok (bokaszíjcsatok). Viseletük keleti elemekkel kerül a tartomány területére. Joachim Werner a lovasnomád viselet részeként vette számba (WERNER 1956, 84), megjegyezve, hogy teljesen hasonlóak germán sír leletekben is ismertek (hivatkozással a Laa a. d. Thaya-i leletre). Zaseckaja, hangsúlyozva, hogy jelenleg szinte lehetetlen eldönteni a szórványos, vagy rosszul megfigyelt leletek csatjainak funkcióját, három leletet idéz (Beljaus, Pokrovsk 36. kurgán, Sipovo 2. kurgán, ZASECKAJA 1994, 97). Méltán figyelembe vehetjük azonban azokat a leleteket is, amelyekben a nagyobb méretű övcsat (és esetleg kisebb méretű nadrág- illetve kardszíjcsatok) mellett kisebb, esetenkét páros csatok szerepelnek, és amelyek egy részét már mások is csizmacsatként interpretálták . Az in situ megfigyelések a turaevoi lelettel szaporodtak (GENING1995). Férfiak és nők egyaránt viselték. Ennek a viseleti elemnek a kultúrtörténete még távolról sincs tisztázva. Bakay Kornél kapcsolatot vélt felfedezni a kengyel használatának elterjedését megelőző korokban a puhatalpú csizmában való lovaglás és a lábbeli szíjazása között (BAKAY 1978, 156). Előzményként szarmata csatokra hivatkozhatunk (VADAY-KULCSÁR 1984, a csizma szíjazatának rekonstruálásakor szkíta illetve kusán ábrázolásokat idéztek, VADAY-KULCSÁR 1984, 260), ez azonban a hunkori tárgytípus eredetét még nem oldja meg (a szarmata kutatás ugyanis éppen keleteurópai nomádok befolyásának tulajdonítja a lábbeli-szíjazat garnitúrájának fejlődését a Fekete-tenger mentén, ehhez a nézethez csatlakozott TEJRAL 1988, 20, innen pedig más utak is vezethetnek a hunok felé). Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az iráni (szasszanida?) királyok és környezetük hatására gyanakszunk (bár sejtésünket egyelőre tárgyszerűen támogatni nem tudjuk). Viseletük módja a hunkor után még 170