Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK sírt (Krím) régebbi (1. századi) kriptába ásták be (DASEVSKAJA 1969, 52-61). A Volga-vidéken és a délorosz pusztákon, ahol ilyesmi nem található, több esetben régi kurgánokba temetkeztek (ZASECKAJA1994,198, 2. táblázat: Leninsk 3/12, Verhne Pogromnoe 4/3, Pokrovsk 36/2, Marfovka, Kalinin szovhoz, Kubej 8/2), Kazakisztánban ismét található "épített környezet", fel is használták (pl. Kyzylkajnartöbe: MERSCIEV 1970,86-91; Aktöbe IL, 7. épület: MAKSIMOVA-MERSCIEV-VAJNBERGLEVINA1968,71-79; nyilván ezekre hivatkozik AMBROZ 1981,19, mindkettőt ismerteti BÓNA1993, 213,231). A sírgödör tájolása. A korszakban - igen durva egyszerűsítéssel - nyugaton a Ny-K, keleten (pontosabban északon) az E-D tájolás uralkodott, illetve (egyes népcsoportoknál, nem egyszer a kereszténység hatására) megindult az "áttérés" a meridionális tájolásról az orientáltra (a germán népekkel kapcsolatban már így értékelte SALIN 1949-1959,189-191, összefoglalóan a témáról TOMKA 1975, 67-68). A hunokkal és csatlakozott népeikkel kapcsolatba hozott Kárpát-medencei (és a hozzá közvetlenül kapcsolódó alsóausztriai) magányos sírok (legfeljebb kis temetők) esetében az É-D a kitüntetett tájolási irány (SÁGI 1955; KOVRIG1959,209, 212; KISS 1994, 173-174 - alán sajátságként). Teljességre nem törekvő adatgyűjtésem eredménye (amit még bonyolít, hogy szigorúan véve nyilván nem egykorú és főleg nem egységes népességet érint) 22 meridionális tájolású lelőhely, szemben 5 keletelttel'. Megjegyzendő, hogy a nyilvánvalóan későantik indíttatású, de a hun korban is használt nagyobb, összefüggő temetőket (amilyen Csákvár, Keszthely-Fenékpuszta, GyőrSzéchenyi tér) valamint a későszarmata, illetve korai gepida továbbhasznált lelőhelyeket itt nem vettem figyelembe. Hasonló arányokkal találkozhatunk a keleteurópai - kazakisztáni füves pusztákon: I. R Zaszeckaja összeállításában 8 északi tájolással szemben egy nyugati és két keleti áll (ZASECKAJA 1994,19, ül. 2. táblázat). Némileg kibővített anyaggyűjtés alapján É-D: 11 (+3), ÉNy-DK: 1, Ny-K: 2 (+1), K-Ny: 4 eset (itt is kihagyva a kései sztyeppéi szarmaták és a Marosszentanna-Csernyahov kultúra temetőit, ezekre ld. ISTVÁNOVITS 1991, 33-34, irodalommal). Kissé elsietettnek tűnik ezért Kiss Attila (J. Werner, Párducz M. és Bakay K. kutatásaira hivatkozó) következtetése, amely szerint az É-D illetve ÉNy-DK tájolás eredetét elsősorban a későszarmata, másodsorban a Csernyahov kultúrában kereshetjük (KISS 1994,174). Elismerve, sőt hangsúlyozva a szokás poliethnikus jellegét, harmadikként az ázsiai eredet lehetőségére hívjuk fel a figyelmet. Akár az alánokat, akár a hunokat, akár a gótokat tekintjük is, mindenképpen a keleteurópai sztyeppék területére jutunk. 165