Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Arcképek - Horváth József: Gladich Pál (1855–1922)

ARCKÉPEK ARRABONA 38.2000. kisért hathatós szt. ének. .. Erősen remélhető, hogy Isten segedelmével több-több ápolója és kedvelője leszen a chorál-éneknek." - olvashatjuk; de hozzáteszi a cikk szerzője azt is: "Az ez utón való haladást leginkább a kántorok és kántortanítók számára tartandó 'gregorián póttanfolyamok megtartása' biztosítaná, amelyeknek életbeléptetése egyházi hatóságaink kezében rejlik." Az egyházzenei tanfolyamok szükségességét mások is hangsúlyozzák: 1900 júliusában pl. a meghirdetett bécsi egyházzenei tanfolyam kapcsán dicséri a helyi sajtó azt a gondolatot, hogy a következő évben esetleg Győrött szerveznének - "úttörőként" hazánkban - hasonlót. Az 1900. július 16-21. között megtartott bécsi tanfolyamról az egyházzenei szaksajtó is tudósít: megtudjuk, hogy a 70 rendes hallgató közül 6 érkezett Magyarországról; a felsorolás élén "természetesen" Gladich Pál neve áll, de nem ment egyedül: magával vitte magyarkimlei kántortanítóját, Szieber Ferencet is! A cikkíró reméli, hogy jövőre Budapesten is lesz hasonló tanfolyam, hozzátéve: "Ha ott nem lehet, akkor bizonyos, hogy Győrött lesz az első egyházzenei kurzus megtartva." Az idézett tudósítás már sejteti a magyarkimlei kórus sikerének titkát: Gladich Pál plébános és Szieber Ferenc kántortanító szakszerű és lelkes közös munkája van mögötte. Akórus a következő években számos jelentős sikert ér el. 1900. november 26-án pl. Győrött, a karmelita rend ünnepén Kutrovácz Ernő püspöki szentmiséjén működik közre, elkap- ráztatva a közönséget és a tudósítót egyaránt. A hosszabb tudósításból itt csak töredékeket idézhetek: "... a magyarkimlei gyermekek pedig, plébánosuk orgonajátékától kisérve, kedves kétszólamú misét énekeltek. De a mivel tultettek a másik két karon, az, hogy az Introitust, Gradualét, Offertoriumot és Communiât is énekelték; ezeket a részleteket az Ordinarium missae szerint Gergely-féle módon. ...A gyermekek éneke kifogástalan volt. Praecise énekelte a húsz gyermek főleg a Gergely-féle részleteket, mintha csak egy torokból jött volna a hang és oly biztosan, mintha (ugy fejezte ki magát egy hallgató) zsinóron húzták volna. Ámulva hallgatták a győriek ezt az éneket. Gladich Pál, kimlei plébános, ezzel bebizonyította, hogy némi iparkodással és szakértelemmel a legszerényebb falun is lehet az istentiszteletet a katholikus Egyház szabványainak megfelelőleg megtartani az Isten dicsőségére és a hívek épülésére. Ha a kimlei gyermekek ugy tudnak énekelni, hogy a püspöki székhely egyik leglátogatottabb templomában püspöki nagymise alatt mernek föllépni és a hívek osztatlan tetszését kivívják, akkor azt más helyeken is el lehet érni - különös költség nélkül. ..." Bár ez utóbbiban lehet, hogy tévedett a cikkíró - Gladich Pál rengeteg pénzt is áldozott az ügyre -, a szakmai dicséretek bizonyára segítették, lelkesítették őt további munkájában. 319