Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény-Kaszásdomb 10–11. századi temető 44. sírjának trepanált koponyájához

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. rokon- és nem rokon népektől származó, a magyarság őseinek mozgásterületéről való areális jelenségek ettől még fontosak lehetnek! Megtárgyalandó még a koponyalékelés 10. századi gyakorlatának háttere (eredete, kapcsolatrendszere), amennyire az régészetileg egyáltalán megközelíthető. Az első lehetőség természetesen a konvergencia. A trepanáció a földkerekség legkülönbözőbb területein és korszakaiban bukkan fel, jórészt egymástól függetlenül. Másodszorra a Kárpát-medencei eredet lehetőségét vehetjük számba az avar kori példák alapján. Ez a felvetés régészeti érvekkel jelen ismereteink szerint nem támogatható (nem is erőlteti senki): a 9. századi összekötő kapocs (egyelőre) hiányzik, a szórványos avar kori esetek kifejezetten szegényes környezetből ismertek, legfeljebb az avar kori és a magyar gyakorlat forrásvidéke lehet rokon. Épp ezért - harmadszorra - a keleteurópai, elsősorban bulgár környezethez köthető párhuzamokat vizsgáljuk meg (Dienes 1978, 216217; Bálint 1991/1976, 151, Not. 295; Madaras 1992, 83 véleményére hivatkozva). Végleges állásfoglaláshoz túl kevés a rendelkezésre álló adat. Volgai bolgár területről egyetlen valódi trepanációt ismerek (BolSe Tarhani), a szaltovoi kultúra bolgár változatának területéről egyetlen temetőből kettőt (zeltoje) , ehhez járul két - számomra jelenleg ellenőrizhetetlen - adat (a Harkovscsináról Dienes 1978 illetve Kievből Anda 1951 nyomán). Kivételesen figyelembe vehetjük a jelképes trepanációk hasonló elterjedését, amihez még a dunai Bolgárország csatlakozik. Végül ajánlom a szakma figyelmébe Anda Tibor ötletét, amit az antropológusok hol egyetértve, hol bírálva idéznek, de régész részéről komoly reflexiót nem ismerek (Bartucz hivatkozása Fettich Nándor véleményére illetve László Gyula egyetlen megjegyzése a - nem túl súlyos - kivétel). A lékelés gyakorlatának hátterében Anda az arab orvostudomány közvetítő szerepét sejtette (Anda 1951). A lehetőség adott: közismertek a magyarországi dirhem-leletek, közismertek az arab (pontosabban mohamedán) utazók és kereskedők magyarokra vonatkozó híradásai, a honfoglalók művészetének (áttételes) kapcsolatai a mohamedán világgal, a káliz, böszörmény csoportok jelenléte az Árpád-kori Magyarországon, akiknek eredetét a krónikás hagyomány a 10. századra (és volgai Bolgáriába) vezette vissza, illetve akiket egyes történészeink a kabarok között keresnek. Annál is inkább figyelnünk kellene erre, mert a legközelebbi közelrecens ethnológiai példák mind a mohamedán világ peremterületeiről származnak (az algériai Atlasz hegységből, Montenegróból és a dagesztáni hegyek közül, Bartucz 1966, nyomában Kustár 1995,171). 71