Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Takács Miklós: Polírozott kerámia a kora középkori Kisalföldön

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. V. Értelmezési lehetőségek, végkövetkeztetések 1. A feldolgozott, kisalföldi edénytöredékek további érveket szolgáltattak amellett, hogy a koraközépkori, polírozott kerámia esetében is érdemes számolni több, egymástól független és más-más időben tevékenykedő mesterrel, másrészt azonban hosszan továbbélő műhelyhagyományokkal is. 2. A dologozat elején utalt kétségek ellenére sem lehet vitás az, hogy a Kisalföld Árpád- ill. Anjou-kor edénykészletének része volt egy polírozott palack. Ilyen edények ui. alacsony számban bár, de kimutathatóak a 10-14. századi edényművesség mindhárom szakaszában. Ha a dolgozatban bemutatott edényegyüttesek időrendi megoszlása nem csupán a véletlen visszatükröződése, polírozott palackok a 13. század elején készülhettek valamivel nagyobb számban. Mivel a fentebb bemutatott, síkozott edények többségének a megformálása meghaladja a korban szokásos átlagot, e viszonylag jó minőségű kivitelezés miatt felvethető, hogy a polírozott palackokat készítő mesterek a régió valamelyik forgalmasabb, a kor fogalmai szerint városias jellegű településének a vonzáskörében éltek. 3. Mivel a Kisalföld délnyugati részén feltárt polírozott edénytöredékek - két szórvány kivételével - mind túl töredékesek az egykori edény alak kikövetkeztetéséhez, az eredet, illetve párhuzamok vonatkozásában meg kell maradnunk a munkahipotézis szintjén. A meglevő részletek azonban így is azt sugallják, hogy a feldolgozott kisalföldi leletek nem egyeztethetők sem a szaltovó-majaki, sem a balkán-dunai kultúra leletanyagában leírott, polírozott korsók, pithoszok vagy ampohareszerú edények formakincsével. Ennek következtében pedig a magyar szakirodalomban ismertetett három, egymástól élesen eltérő műhelyhagyomány közül csak egyetlen egy vehető igazán számításba - legalábbis a kutatottság jelen szintjén. A síkozott edények más csoportjaihoz viszonyítva kései időrendi horizontba tartozó, kisalföldi polírozott edények valamilyen módon a dél-dunántúli, 9. századi fazekastechnikák továbbélésének lehetnek a tanúi. Határozottabb módon azonban e kérdésről csak akkor lehet majd értekezni, ha a formai hasonlóságon túl a kis-balatoni és kisalföldi leletek mellett több olyan edény is rendelkezésre áll, amely alapján e hipotetikus érvényű kapcsolat határozott módon bizonyíthatóvá válik. 4. A vázolt bizonytalanságok ellenére: a síkozott felületű edények felbukkanása a Kisalföld Árpád-kori leletegyütteseiben egy olyan sajátos színfoltja a régió edényművességének, amelyre a későbbiekben is érdemes 33