Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Arcképek - Horváth József: Gladich Pál (1855–1922)

ARCKÉPEK ARRABONA 38. 2000. A szerkesztő Gladich Gladich Pál szerkesztői tevékenysége tehát - amint azt az "Őrangyal" történetének rövid ismertetéséből láthattuk - kedves gyermeklapjával indult 1886-1887-ben. Ezt a tevékenységét a 19-20. század fordulóján keletkezett kézikönyvek (vö.: SZINNYEI 3. köt. 1224. h.; KISS 1902. II. köt. 684. o.) is számon tartották. Később további időszaki kiadványok szerkesztéséhez fogott; eddigi kutatásaim során három általa szerkesztett lapról szereztem tudomást. "A Magyarországi Papi Imaegyesület Értesítője" című folyóirat 1887-től jelent rneg Győrött, rendszertelen időközönként, évente átlagosan 5-10 számmal. Szerkesztését 1894 januárjában vette át az ekkor a városban élő, a kisszeminárium spirituálisaként működő Gladich Pál: az 1894-ben megjelent számokon végig az ő neve olvasható szerkesztőként; e tisztségét az ez évre szóló egyházmegyei névtár is megemlíti. 1895-ben viszont már Hahnekamp György szerkesztette a kiadványt; Gladich Pál valószínűleg más feladatokat kapott. Amint a bevezetésképpen idézett nekrológ is utalt arra, Gladich szívügyének tekintette az egyházi zene fejlesztését; így nem meglepő, hogy ilyen tárgyú folyóirat szerkesztésére is vállalkozott. Az "Egyházi Zene" című, "Népszerű egyházzenei és liturgiái folyóirat" alcímű lap első száma 1906. november 22-én jelent meg "Magyar-Kimle" kiadási hely feltüntetésével. Főszerkesztője és kiadója Gladich Pál, szerkesztője Tornyay Ferenc csalai plébános volt. A negyedrét formátumú, nyolc oldal terjedelmű első szám élén Gladich előszava olvasható "Mélyen tisztelt Olvasóinkhoz!" címmel: ebből megtudjuk, hogy az új egyházzenei folyóirat kiadását azért tartják szükségesnek, mert a növekvő igényeknek az Országos Magyar Caecilia Társulat által kiadott "Kath. Egyházi Zeneközlöny" már csak szűk terjedelme miatt sem képes megfelelni. Hogy az "Egyházi Zene" hány számot élt meg, nem tudjuk; tény, hogy az Országos Széchényi Könyvtár csak az említett induló számot őrzi. Gladich Pál nagyon fontosnak tartotta az időszaki kiadványok nevelő szerepét; ezt bizonyítja, hogy 1912-ben egy újabb lapot indított. A "Keresztény Leányok Lapja" Magyarkimlén jelent meg és fő céljának a falusi leányok nevelését tekintette, erkölcsös és értékes olvasmányok közvetítése által. Szándékát az első szám bevezetőjében így fogalmazta meg: "Régi nagyon régi kívánságom teljesült! Lapot leányoknak, főkép falusi leányoknak és azoknak, akik bárminemű szolgálati minőségben vagy mint munkás311