Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Arcképek - Tóth Imre: Gebhardt József (1845–1925)

ARCKÉPEK ARRABONA 38. 2000. csődtömege javára 1903 májusáig, a letiltás feloldásáig, végül is összesen 3759 korona 90 fillért foglaltak le tiszti nyugdíjából. Az ellene és társai ellen, csalárd bukás és egyéb büntetendő cselekmény miatt indított eljárás során büntetőjogilag is elmarasztalták. A győri királyi ítélőtábla 600 korona pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén pedig 30 napi fogházzal sújtotta. Semmisségi panaszát elutasítva, az ítéletet a fővárosi királyi kúria 1904 márciusában megerősítette. Az építőbank bukása tehát pontot tett Gebhardt politikai és közéleti pályafutására. A polgármesteri szék csakúgy, mint Finck János esetében, újra dicstelenül ürült meg. A fantáziátlan, és erkölcsi tekintélyében is megrendült politikus visszavonult a közszerepléstől, többé nem vett részt a város közügyeinek intézésében. 1925. december 2-án, 81 éves korában halt meg. Bukása a dualizmus kori látványos gazdasági fellendülés "mellékhatását" is modellezi. A hirtelen elrugaszkodás, ami a nyolcvanaskilencvenes évek Magyarországát jellemezte, bizonytalanságot is keltett a századvég gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális közegében. A sűrűsödő botrányok, panamák paradox módon a növekedés szimptómái voltak, melyek a századforduló táján Sopronon kívül más városokat is elértek. A hagyományos polgári gondolkodás kánonját épp a mélyreható változások dinamikája ingatta meg. A korszak közvéleménye és az azt befolyásoló sajtó azonban nehezen tudott eltávolodni a jelenségek személyes vonatkozásaitól. A mindig óvatos és az ellenzékiségtől mérföldekkel távol álló Sopron című napilap keményen és kíméletlenül fogalmazta meg a helyi társadalom aggodalmait. E szerint: "Sopron már nem gazdag és bőségben úszó város többé, mely egykor az egész Dunántúl kereskedelmét és iparát dominálta. Szomszédságunkban friss, élelmes városok emelkedtek fel, hirtelen fejlődéssel s váltak egy-egy nagyobb vidék központjaivá." Az egykor szebb napokat látott Sopronnak - mint írja - becsületes, megtisztult irányításra, új vezetésre van szüksége. A régiekről egy kiemelt mondatba sűrítette véleményét: "Szégyent hoztak a fejünkre - el velük!" A város közéletében és anyagi helyzetében annyira áhított pozitiv változást - Printz Ferenc első tanácsnok átmeneti megbízása után - az induló XX. századi várospolitika kiemelkedő egyéniségének, Töpler Kálmánnak 1902-es megválasztása, és több mint másfél évtizeden át tartó polgármestersége hozta csak meg. 302