Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tóth László: Millenniumi ünnepségek Győrött és a vármegyében

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. kibővített győri teherpályaudvaron. Évente közel 500 ezer személy fordult meg a győri személypályaudvaron. (Bay 1942, 267-270., valamint a GyH 1896-os aktuális évfolyama) A győri pénzintézeteknek 6 millió korona volt az éves pénztári forgalma, mely évről évre állandóan növekedett. A közel 40 ezer lakosságú város foglalkozási struktúrája az iparfejlesztés hatására nagyon jelentősen átalakult: a lakosság 40 %-a dolgozott az iparban, 10 %- a kereskedelemben, 16 % napszámos és cseléd, a többi szabadfoglalkozású vállalkozó. (Vörös 1971,332-338.) Az ipari és kereskedelmi ághoz tartozók összességben a lakosság 58,6 %-át tették ki, amely döntő hatással volt a város jellegére és arculatára. Ez azt is jelentette, hogy a lakosság többségének pozitív életérzései voltak: volt munka és biztos kenyér, amely mindennél fontosabb a közhangulat alakulása szempontjából. Ezen adatok alapján érzékelhető, hogy Győr városa elindult a magyar ipari nagyvárossá fejlődés utján. Ennek előfeltételei éppen a millennium idején alakultak ki. Zechmeister Károly folyamatosan és szívósan harcolt Győr dunai hajózási pozíciójának megerősítéséért, új színházépületről, villamosról, lóversenypályáról és a győri középosztály számára sok kényelmes lakásról álmodott. Ezek csak érdemesíthető tervek maradtak, mivel megvalósításukra a polgármester súlyosbodó betegsége miatt lemondásra kényszerült, így kevés ideje maradt a feladatok átgondolására és gyakorlati kivitelezésére. 1899 októberében nyílt meg a felsőkereskedelmi iskola és megnyitotta kapuit a fém- és faipari szakiskola, amelyek már jobban összhangban voltak a történelmi jelentőségű iparosodással és annak szakember szükségletével Győrött és a régióban. Győr városa a millennium körüli években sikeres időszakot élt: nagyjából elmúlt a lakosság nyomott, borús, depressziós hangulata, viszonylagosan derűs, mindig az ésszerű munkára és alkotásra épülő, bizakodó közhangulat alakult ki. Ezt a hangulatváltást a kiegyensúlyozottan dolgozó városi közgyűlés és a testülettel alapjában összhangban lévő polgármester közös, eredményes munkája idézte elő. Zechmeister Károly polgármesternek különös érzéke volt az ellentétek kiegyensúlyozására: ha érezte, hogy egy javaslat, vagy előterjesztés nem megy át a közgyűlési szavazáson, akkor még kellő időben módosította a szóban forgó tervet a kívánt irányba. Történelmi érdeme, hogy időben felismerte a "század vezéreszméjének: az indusztrializációnak" céljait és feladatait, vezetésével példásan szervezett ipari fejlesztés zajlott le a városban, kiépült az ipari szükségleteknek megfelelő infrastrukturális háttér, gyarapodott a város működő vagyona, s ezzel nemcsak a város egésze és közössége, hanem 264