Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tóth László: Millenniumi ünnepségek Győrött és a vármegyében

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. narchia volt az az időszak, amikor legközelebb kerültünk a fejlett nyugateurópai államok színvonalához. A monarchiabeli Magyarországon a polgári arculat kialakulása ellenére még tovább éltek a régi, feudális jellegű hagyományok és szokásjogok. Bénító teherként nehezedett a kor társadalmára az arisztokrácia még meglévő hatalma: a közigazgatásban, a törvényhozásban, a hadseregben és a diplomáciai életben viszonylag nagy számban szolgáltak magyar arisztokraták, akik létszáma jelentősen megnőtt a családi birtokosztódás és a király által szentesített "főnemesítés" révén. Megőrizték korábbi, ősi hagyományaikat, életmódjuk mit sem változott: vadászat, kaszinó, lóverseny és egyéb "léha szórakozás" (Vay 1986, 368, 384, 387). Birtokuk már nem jövedelmezett annyit, mint korábban, ezért jövedelemforrásaikat kiegészítették vállalt megbízatásokkal (banki igazgatói tanács, vállalati Rt. testületi tag), de jól jövedelmezett a megyei közigazgatásban vállalt tisztségük is. A millenniumi ünnepségeken kacagányos díszmagyart öltöttek a kor divatjának megfelelően. A dualizmus jellegzetes, politikai és morális arculatot adó társadalmi rétege a hagyományos nemesi középosztály, a dzsentri volt, amely a szabad verseny következtében az egzisztenciálisan lecsúszók szomorú sorsára jutott. Őket a polgárosodás szelleme nem érintette meg igazán, származásuk és büszkeségük képtelenné tette őket arra, hogy - tőke híján - valamilyen vállalkozást alapítsanak. Családi tradícióik és többnyire jogi végzettségük alapján a politika és a közigazgatás területein vállaltak szerepet. (Hanák 1986, 262-263.). Szekfű Gyula a "gentry" 80-as évekbeli gazdasági és erkölcsi devalválódását kiterjesztette az egész társadalomra, a teljes társadalmi folyamatot azonosította a nemzeti hanyatlással: szerinte a trianoni bukás "politikai visszaszámlálása" is a századforduló éveiben 13 kezdődött. Magyarországon 1848 előtt a köznemesség volt a polgári haladás vezető- és szervező ereje; teljes mértékben hiányzott a nemzeti tőkés osztály. Az új polgári rétegek kialakulására 1867 után került sor, midőn a birodalom két országa (Ausztria és Magyarország) némileg összecsiszolódott, működésében megszilárdult. A nagybirtok már nem tudta gazdasági vezető szerepét megtartani, ezért mind nagyobb szerepet kapott az ipari, kereskedelmi vállalkozók és a bankárok rétege. Magyarországon is ez a társadalmi csoport volt a tőkés társadalom legmobilabb és legsikeresebb rétege, a polgárosodási folyamat legfőbb előmozdítója. E réteg még a 18. és 19. században bevándorolt német, osztrák, cseh, morva és szerb vállalkozók utódaiból került ki. Közülük sok családot az uralkodó nemesített és bárói címet adományozott nekik. Névmagyarosítási láz tört ki körükben, birtokot és kastélyt vásároltak vidéken; életmódjukban 256