Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Csécs Teréz: Szent Istvánról és az államalapításról a Tudományos Gyűjteményben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. a kortársak tényleg olvastak is, az inkább a történettudomány terén laikus szépíróktól származik..." "...a korszaknak történetírója nem volt, ilyenre nem volt szükség, s ami adatra az akkori irodalomnak multunkból szüksége volt, azt további skrupulus nélkül átvette a Majláth, Mednyánszky, Hormayr-féle német nyelvű kompilációkból és Fesslernek szintén német nyelvű magyar történetéből, mely egészében a német szellemnek akkori, jellemző produktuma volt, német racionalizmus és német romantika különös vegyüléke. A magyar múltért, mely e felfogás szerint Európához képest sekélyes erők eredménye, nemcsak Kazinczy Ferenc és az ifjú Kölcsey Ferenc nem lelkesedett, a 40-es évek liberalizmusa hasonlókép szükségtelennek találta a végkép meghalt múlttal való foglalkozást." "Nemzeti történetet, az egész nemzet használatára, évtizedeken át senki sem akart írni, de a nemzet mégis érezte a történet szükségletét s elfogadta azt, amit mások nyújtottak neki..." - írta Szekfű Gyula 1932-ben. T. Erdélyi Ilona szerint a "német romantika nyelv- és múltkultusza" és a "birodalmi patriotizmus", valamint a nemzeti függetlenséget féltő magyar írók törekvései egyszerre nyomták rá a bélyegüket a folyóiratra. Hormayr osztrák művelődési folyóirataival a "Habsburg-állam különböző nyelvű és nemzetiségű népei közötti összetartozás érzését, közös birodalmi tudat kialakítását szerette volna ébresztgetni. Egyik rovata történeti forrásokat és tárgyakat ajánlott szépirodalmi feldolgozásra... Nyomukban indult meg - mint ezt bizonyítani lehet - hazai íróinknál ismét a történeti tárgyak feldolgozása, Engel és Fessier könyveinek búvárlása. (...) A németek a 'régi és a népi'-re irányították a figyelmet, míg az osztrákok magyar történelmi témákkal látták el íróinkat." Történelmi tárgyak irodalmi feldolgozása kezdődik (ld. pl.: a magyar nemzeti eposz megteremtésének gondolata a tárgyalt időszakban Pázmándi Horvát Endrétől Vörösmartyig), és egyidejűleg a magyar nyelvű történetírás tudatos alakítása. Ezeket az eltérő értékeléseket azért idéztem, mert a választott témához kapcsolódó munkák színvonala, stílusa, műfaja szerteágazó. Egy közös pontjuk van: Szent István személye, műve, a hozzá kapcsolódó emlékek. Az összefoglaló magyar nyelvű nemzeti történetre volt igény ahogy azt az alábbi rövid válogatás is mutatja. Pázmándi Horváth Endre TGv 1831. évi 4. számában egy történelem tankönyv ismertetése kapcsán" vitatkozik a tankönyvíró bencés Rosenich Lukáccsal - többek között azon, miért nem magyar nyelven írta munkáját. Ugyancsak az összefoglaló történeti munkát hiányolja Fejér György (aki ekkorra már 10 éve folytatta okmánytára, a Codex diplomaticus 196