Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. Amíg e koncepció a szoboralakokban - amelyek az épületet oltalmazó palliumként is értelmezhetők - csupán utalásszerűén érvényesül, addig az egykori refektórium falképein sokalakos történeti jelenetekben bomlik ki. Ezekben Szent István alakja ismételten feltűnik. Hogy szerepét jobban megértsük a freskókon, érdemes alaposabban áttekinteni a terem díszítésének egész rendszerét. Az ebédlő a palota legreprezentatívabb helyisége volt, amely az első emelet középtengelyében, a zárterkély mögött került kialakításra. Freskóinak - amelyeket a szignatúra tanúsága szerint Schaller István festett 1756-ban - ábrázolási programja többrétegű, a történeti téma csupán egyik szeletét alkotja . A boltozat négy stukkókeretes mezeje közül kettőben az Erényeket, a továbbiakban az Angyali Üdvözletet és az Isteni bölcsességet dicsőítő allegorikus jelenetek kerültek, amelyeket az erényes szerzetesi életre és a vezető iránti engedelmességre intő, grisaille-festésű emblémák valamint a rend magyarországi történetéből vett jelenetek kísérnek s értelmeznek tovább. Az utóbbiakat az oldalfalakra, a boltozat alatti lunettákban kialakított karéjos mezőkbe festette Schaller. A nyugati falon Asztrik apát látható, amint átadja István királynak a pápától nyert koronát; az északi oldalra - meglepő módon, a sorból némileg kilógva - a Királyok imádása bibliai jelenete került, valamint Szilveszter pápa álma és a pogány magyarok megkeresztelése, míg a keleti falmezőben Szent Mór legendáját ábrázolták. Mint látható, az államalapítás korából vett történeti jelenetek nem kronológiai rendben követik egymást, elhelyezésük logikáját alkalmasint a mennyezet allegorikus képeivel való eszmei kapcsolatuk adja. Aboltozat keleti mezejét az Angyali üdvözlet freskója tölti ki, amelyen Gábriel arkangyal az égből aláereszkedve hozza meg az örömhírt Máriának. A szüzesség erénye révén kapcsolódik hozzá Szent Mór legendájának jelenete, míg a magyarokat keresztelő bencéseket ábrázoló képpel az üdvösség üzenetének közvetítése köti össze. Az előbbi szerint a Szent Márton-hegyi monostort apja kíséretében meglátogató Szent Imre herceg az üdvözlésükre kivonult szerzeteseket különböző módon, egyeseket egy, másokat három vagy öt, míg végre Mórt hét csókkal köszöntötte, így jelentvén ki "szeplőtelen szűz" voltát s életszentségét. Schaller festménye az utolsó mozzanatot tárja elénk: a csókot váltó Imre és Mór némileg a középtengelytől jobbra eltolva áll a monostor erődített kaputornyánál a kivonult szerzetesek előtt; István király a jobb szélen, az előtérben társalog egy előkelő nemesúrral. A magyarok megkeresztelését bemutató falképen a bencés atyák hozzák el s hirdetik a pogány magyaroknak az üdvösség ígéretét, miként a mennyezeten Gábriel arkangyal Máriának. A kép középtengelyében Asztrik apátot láthatjuk, nagy szakállal; pásztorbotját magyar 166