Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. "újra tanított, intett, utat mutatott nekünk, hogy magyarságunk és nemzetiségünk útján előre haladjunk. Erőt öntött belénk, hogy a múltra alapozva a jelenben bátran tekintsünk a jövőbe és hatékonyan építsük a magyar jövőt." Rövid áttekintésünkben a legendák és szentbeszédek államalapító Szent Istvánját kerestük. Az eredeti szövegből vett idézetekkel meg­kíséreltük az egyes korokat és azoknak nagyon különböző szemléletét érzékeltetni. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a prédikációk szinte kizá­rólagosan a szentet és az apostolt állították a hívek lelki szemei elé, tevékenységét vallásossága és az egyházhoz való hűsége eredményeként értékelték. Mégis megjelenik az idézett beszédekben az államszervező, hazát alapító, védelmező és építő munkássága is, amely elsődlegesen a tudományok ápolásában, a törvényhozásban, a szociális érzékenységben és a gazdasági élet föllendítésében nyilvánul meg, de ugyanez a tevé­kenység teszi lehetővé az új országnak, hogy népe beilleszkedjék az európai nemzetek közösségébe. A prédikációk szerint Szent István ezzel a működésével elindította nemzetünket ezer éves, szenvedésekkel teljes, de mindig újból kezdeni tudó történelmi útjára. Ebből a történelmi távlatból szemlélve tudta minden kor a sajátjának Szent Istvánt, akinek élete és műve minden hazáját szerető embernek példaképe lehetett, s mint ilyen mindig is a jövendő reményét sugározta. A beszédek szerint minden kornak szüksége volt arra, hogy az éppen lejátszódó történelmi események, az uralkodó szellemi áramlatok zűr­zavarában biztos támpontot találjon szent apostolában és államalapító királyában, példája nyomán tudja szeretni és építeni hazáját, ezt a "három tsászári birodalmak közé szorult aranyos Paradicsom kertetskét." Az értekezésben szereplő egyházi személyek rövid életrajzi adatai: Temesvári Pelbárt (1435 k.-1504) magyar obszerváns ferences szerzetes. Krakkóban szerzett baccalaureusi fokozatot, később a teológia magisz­terének nevezték. Az 1480-as évek kezdetétől haláláig a budai kolostorban tanított. Itt írta munkáit: "Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis", "Expositio compendiosa", "Sermones de Sanctis, de tempore, quadragesi­males", "Aureum sacrae theologiae rosarium". A három szentbeszéd­gyűjteménye 20 kiadásban jelent meg 1498 és 1521 között, a legtöbb kiadás Hagenauban. A magyar szentek ünnepeire is találhatók a kötetekben 141

Next

/
Thumbnails
Contents