Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Bánhegyi Miksa: Szent István alakja egyházi szövegekben

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. "újra tanított, intett, utat mutatott nekünk, hogy magyarságunk és nemzetiségünk útján előre haladjunk. Erőt öntött belénk, hogy a múltra alapozva a jelenben bátran tekintsünk a jövőbe és hatékonyan építsük a magyar jövőt." Rövid áttekintésünkben a legendák és szentbeszédek államalapító Szent Istvánját kerestük. Az eredeti szövegből vett idézetekkel megkíséreltük az egyes korokat és azoknak nagyon különböző szemléletét érzékeltetni. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a prédikációk szinte kizárólagosan a szentet és az apostolt állították a hívek lelki szemei elé, tevékenységét vallásossága és az egyházhoz való hűsége eredményeként értékelték. Mégis megjelenik az idézett beszédekben az államszervező, hazát alapító, védelmező és építő munkássága is, amely elsődlegesen a tudományok ápolásában, a törvényhozásban, a szociális érzékenységben és a gazdasági élet föllendítésében nyilvánul meg, de ugyanez a tevékenység teszi lehetővé az új országnak, hogy népe beilleszkedjék az európai nemzetek közösségébe. A prédikációk szerint Szent István ezzel a működésével elindította nemzetünket ezer éves, szenvedésekkel teljes, de mindig újból kezdeni tudó történelmi útjára. Ebből a történelmi távlatból szemlélve tudta minden kor a sajátjának Szent Istvánt, akinek élete és műve minden hazáját szerető embernek példaképe lehetett, s mint ilyen mindig is a jövendő reményét sugározta. A beszédek szerint minden kornak szüksége volt arra, hogy az éppen lejátszódó történelmi események, az uralkodó szellemi áramlatok zűrzavarában biztos támpontot találjon szent apostolában és államalapító királyában, példája nyomán tudja szeretni és építeni hazáját, ezt a "három tsászári birodalmak közé szorult aranyos Paradicsom kertetskét." Az értekezésben szereplő egyházi személyek rövid életrajzi adatai: Temesvári Pelbárt (1435 k.-1504) magyar obszerváns ferences szerzetes. Krakkóban szerzett baccalaureusi fokozatot, később a teológia magiszterének nevezték. Az 1480-as évek kezdetétől haláláig a budai kolostorban tanított. Itt írta munkáit: "Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis", "Expositio compendiosa", "Sermones de Sanctis, de tempore, quadragesimales", "Aureum sacrae theologiae rosarium". A három szentbeszédgyűjteménye 20 kiadásban jelent meg 1498 és 1521 között, a legtöbb kiadás Hagenauban. A magyar szentek ünnepeire is találhatók a kötetekben 141